Leírás
A bazilikát Heleniana vagy Sessoriana néven is emlegetik. Azon a területen áll, ahol korábban a Sessorium, egy császári tulajdonban lévő lakóegyüttes terült el. Építését a 3. század első felében kezdték el, és a tényleges palotán kívül a Varianus-cirkuszt és a Castrense amfiteátrumot is magában foglalta, amelyet később beépítettek az Aurelianus-falba. A palota később Szent Ilonának, Konstantin anyjának lett a rezidenciája.
Konstantin a 4. század közepe táján a palota átriumában bazilikát alakíttatott ki, hogy ott őrizzék a Szent Kereszt ereklyéit, amelyeket Ilona palesztinai útjáról hozott Rómába.
Az eredeti bazilikát, egy három kereszthajóra tagolt téglalap alakú termet, II. Lucius pápa építtette át: 1144-ben három hosszhajóra osztotta, előcsarnokkal (narthexszel) látta el, felépíttette a ma is álló téglaharangtornyot, és kerengőt emeltetett a templom mellett már a 10. század óta működő kolostorban. A hajók mennyezetén és a falak díszítésén a 15. század végén Carlvajal spanyol bíboros kezdeményezett jelentős munkálatokat, amelyekkel egy művészkört bízott meg; közülük is kiemelkedik Melozzo da Forlì és Antoniazzo Romano neve. A bazilika a 18. században nyerte el mai arculatát, amikor XIV. (Lambertini) Benedek pápa (1740–1758) Domenico Gregorini és Pietro Passalacqua építészt bízta meg egy új homlokzat megépítésével és a belső tér helyreállításával.
A travertin homlokzat a római késő barokk (barocchetto) egyik remekműve: a homorú és domború felületek dinamikus váltakozásában jól érződik Borromini hatása. Egyetlen lizénasor három részre tagolja, tetején ívelt timpanon emelkedik balusztráddal, valamint az evangélisták, Ilona és Konstantin szobraival. Jobbra magasodik a II. Lucius korából (12. század) származó, ikerablakos román kori téglaharangtorony. A középső kapun át az ellipszis alaprajzú, kis kupolás, gránitoszlopos előcsarnokba lépsz, amelyet körfolyosó övez; ez is Gregorini és Passalacqua munkája.
A belső teret tizenkét hatalmas antik gránitoszlop osztja három hajóra; közülük négyet a 18. századi átépítéskor pillérekbe foglaltak. Ebből az időszakból származnak a falpillérek, a stukkódíszítés és a famennyezet is, amelynek közepén Corrado Giaquinto nagyméretű vászonképe látható (1744). A kozmata padlót 1933-ban restaurálták. A szentélyben 18. századi cibórium áll, amelyet az előző cibórium (1148) oszlopai tartanak; a főoltár alatt bazaltból készült urna őrzi Szent Caesarius és Szent Anasztáz földi maradványait. Az apszis közepén – amelyet Giaquinto freskói (1744), félkupoláját pedig Antoniazzo Romanónak tulajdonított festmények díszítik – Jacopo Sansovino alkotása, Francesco Quiñones bíboros síremléke (1536) látható, fölötte pedig Carlo Maderno márványból és aranyozott bronzból készült tabernákuluma.
A cibóriumtól jobbra nyíló lépcsőn jutsz le a konstantini korból származó Szent Ilona-kápolnába, amelynek boltozatán csodálatos mozaik maradt fenn: ez egy III. Valentinianus korabeli eredeti újraalkotása, amelyet hol Melozzo da Forlìnak (kb. 1484), hol Baldassarre Peruzzinak (kb. 1510) tulajdonítanak. Az oltáron álló szobor Ostiában előkerült eredeti római alkotás, amelyet kereszttel kiegészítve és a fejét kicserélve alakítottak Szent Ilonává. A szentélyből juthatsz be az Ereklyék kápolnájába (1930), ahol a Szent Kereszt néhány darabját és más ereklyéket őriznek. A szomszédos kolostorban figyelemre méltó a Sessoriana Könyvtár nagyterme, amelynek boltozatát Giovanni Paolo Pannini freskói díszítik (1724–1727).
Konstantin a 4. század közepe táján a palota átriumában bazilikát alakíttatott ki, hogy ott őrizzék a Szent Kereszt ereklyéit, amelyeket Ilona palesztinai útjáról hozott Rómába.
Az eredeti bazilikát, egy három kereszthajóra tagolt téglalap alakú termet, II. Lucius pápa építtette át: 1144-ben három hosszhajóra osztotta, előcsarnokkal (narthexszel) látta el, felépíttette a ma is álló téglaharangtornyot, és kerengőt emeltetett a templom mellett már a 10. század óta működő kolostorban. A hajók mennyezetén és a falak díszítésén a 15. század végén Carlvajal spanyol bíboros kezdeményezett jelentős munkálatokat, amelyekkel egy művészkört bízott meg; közülük is kiemelkedik Melozzo da Forlì és Antoniazzo Romano neve. A bazilika a 18. században nyerte el mai arculatát, amikor XIV. (Lambertini) Benedek pápa (1740–1758) Domenico Gregorini és Pietro Passalacqua építészt bízta meg egy új homlokzat megépítésével és a belső tér helyreállításával.
A travertin homlokzat a római késő barokk (barocchetto) egyik remekműve: a homorú és domború felületek dinamikus váltakozásában jól érződik Borromini hatása. Egyetlen lizénasor három részre tagolja, tetején ívelt timpanon emelkedik balusztráddal, valamint az evangélisták, Ilona és Konstantin szobraival. Jobbra magasodik a II. Lucius korából (12. század) származó, ikerablakos román kori téglaharangtorony. A középső kapun át az ellipszis alaprajzú, kis kupolás, gránitoszlopos előcsarnokba lépsz, amelyet körfolyosó övez; ez is Gregorini és Passalacqua munkája.
A belső teret tizenkét hatalmas antik gránitoszlop osztja három hajóra; közülük négyet a 18. századi átépítéskor pillérekbe foglaltak. Ebből az időszakból származnak a falpillérek, a stukkódíszítés és a famennyezet is, amelynek közepén Corrado Giaquinto nagyméretű vászonképe látható (1744). A kozmata padlót 1933-ban restaurálták. A szentélyben 18. századi cibórium áll, amelyet az előző cibórium (1148) oszlopai tartanak; a főoltár alatt bazaltból készült urna őrzi Szent Caesarius és Szent Anasztáz földi maradványait. Az apszis közepén – amelyet Giaquinto freskói (1744), félkupoláját pedig Antoniazzo Romanónak tulajdonított festmények díszítik – Jacopo Sansovino alkotása, Francesco Quiñones bíboros síremléke (1536) látható, fölötte pedig Carlo Maderno márványból és aranyozott bronzból készült tabernákuluma.
A cibóriumtól jobbra nyíló lépcsőn jutsz le a konstantini korból származó Szent Ilona-kápolnába, amelynek boltozatán csodálatos mozaik maradt fenn: ez egy III. Valentinianus korabeli eredeti újraalkotása, amelyet hol Melozzo da Forlìnak (kb. 1484), hol Baldassarre Peruzzinak (kb. 1510) tulajdonítanak. Az oltáron álló szobor Ostiában előkerült eredeti római alkotás, amelyet kereszttel kiegészítve és a fejét kicserélve alakítottak Szent Ilonává. A szentélyből juthatsz be az Ereklyék kápolnájába (1930), ahol a Szent Kereszt néhány darabját és más ereklyéket őriznek. A szomszédos kolostorban figyelemre méltó a Sessoriana Könyvtár nagyterme, amelynek boltozatát Giovanni Paolo Pannini freskói díszítik (1724–1727).