Leírás
Történet
A Santa Maria del Popolo a római reneszánsz egyik legjelentősebb épülete, nemcsak építészeti jellegzetességei, hanem az általa őrzött festmények és szobrok miatt is. A templom egy kis kápolnából nőtt ki, amelyet II. Paszkál pápa akaratából, a római nép költségén (innen ered a neve) emeltek a Domitiusok sírjai fölé. Valószínűleg hálaadásként épült Jeruzsálem elfoglalásáért, az első keresztes hadjárat végén. A 15. században, IV. Szixtusz pápa idején újjáépítették, a 17. században átalakították, és olyan nevek fűződnek hozzá, mint Bramante, Sansovino, Pinturicchio, Mino da Fiesole, Raffaello, Bernini és Caravaggio. Utóbbitól itt látható a Szent Pál megtérése és a Szent Péter keresztre feszítése, amelyek Annibale Carracci Mária mennybevételével együtt a főoltártól balra nyíló Cerasi-kápolnát díszítik.
A templom
A háromhajós, latin kereszt alaprajzú, keresztboltozatos belső tér a ciszterci templomok visszafogott és arányos elrendezését mutatja. A padlóban számos középkori és reneszánsz sírlap található. A kápolnák bővelkednek síremlékekben és műalkotásokban. Ezek közül a legfontosabb a balról második, a Chigi-kápolna, amely Raffaello tervei alapján készült Agostino Chigi bankár számára 1513-tól kezdve, és csak 1652 és 1656 között fejeződött be Gian Lorenzo Bernini közreműködésével, VII. (Chigi) Sándor pápa kívánságára. Raffaello készítette a kápolna számára a kupolamozaikok kartonjait (Az égboltot teremtő Atyaisten, valamint a Nap és a hét bolygó jelképei), amelyeket Luigi Pace kivitelezett 1516-ban, továbbá Agostino Chigi és testvére, Sigismondo piramis alakú síremlékeinek terveit, amelyeket később Lorenzetto, Raffaello da Montelupo és Bernini valósított meg némi módosítással. A cethal gyomrából kiszabaduló Jónás szobrát szintén Lorenzetto faragta Raffaello terve alapján, míg a Habakuk és az angyal, valamint a Dániel az oroszlánveremben Bernini alkotása. Az oltárkép viszont Sebastiano del Piombo és Salviati műve.
A Cerasi-kápolna: Caravaggio
A bal oldali kereszthajó első, az oltárhoz közeli kápolnájában Caravaggio két remekműve látható: a Szent Péter keresztre feszítése, amely 1601 körül készült, és az ugyanebből az időszakból származó Szent Pál megtérése. A két olajfestményt 1600 szeptemberében rendelte meg Caravaggiótól Tiberio Cerasi, VIII. Kelemen pápa kincstárnoka, aki kápolnát vásárolt a Santa Maria del Popolo templomban. A Szűz Mária mennybevételét ábrázoló oltárképet viszont Annibale Carraccira bízták. Cerasi bíboros halála, még mielőtt Caravaggio befejezte volna a két művet, komoly gondokat okozott a művésznek: Cerasi végrendeleti végrehajtói, a Consolazione kórház priorjai egyáltalán nem voltak elégedettek Caravaggio munkájával, nyilván túl erősnek ítélték a hatását. A művész így kénytelen volt új változatot festeni mindkét vászonról, ám ezek is óriási erőt sugároznak, és hihetetlenül újszerű stílusmegoldásokat mutatnak. Mindenekelőtt a látószög megválasztása: mindkét képen igen szűk, és nagy tömegek perspektívája határozza meg – a hátulról látott ló a Megtérésen, a négy alak teste a Keresztre feszítésen. Caravaggio szinte szárnyal az anyagok és a fények festői ábrázolásában. Ám leginkább az ábrázolt alakok emberi mivolta ragad meg, nem csupán a két szenté: semmi hősiesség vagy átszellemülés, hanem egy tragikus realizmussal megfestett életkép.
A Santa Maria del Popolo a római reneszánsz egyik legjelentősebb épülete, nemcsak építészeti jellegzetességei, hanem az általa őrzött festmények és szobrok miatt is. A templom egy kis kápolnából nőtt ki, amelyet II. Paszkál pápa akaratából, a római nép költségén (innen ered a neve) emeltek a Domitiusok sírjai fölé. Valószínűleg hálaadásként épült Jeruzsálem elfoglalásáért, az első keresztes hadjárat végén. A 15. században, IV. Szixtusz pápa idején újjáépítették, a 17. században átalakították, és olyan nevek fűződnek hozzá, mint Bramante, Sansovino, Pinturicchio, Mino da Fiesole, Raffaello, Bernini és Caravaggio. Utóbbitól itt látható a Szent Pál megtérése és a Szent Péter keresztre feszítése, amelyek Annibale Carracci Mária mennybevételével együtt a főoltártól balra nyíló Cerasi-kápolnát díszítik.
A templom
A háromhajós, latin kereszt alaprajzú, keresztboltozatos belső tér a ciszterci templomok visszafogott és arányos elrendezését mutatja. A padlóban számos középkori és reneszánsz sírlap található. A kápolnák bővelkednek síremlékekben és műalkotásokban. Ezek közül a legfontosabb a balról második, a Chigi-kápolna, amely Raffaello tervei alapján készült Agostino Chigi bankár számára 1513-tól kezdve, és csak 1652 és 1656 között fejeződött be Gian Lorenzo Bernini közreműködésével, VII. (Chigi) Sándor pápa kívánságára. Raffaello készítette a kápolna számára a kupolamozaikok kartonjait (Az égboltot teremtő Atyaisten, valamint a Nap és a hét bolygó jelképei), amelyeket Luigi Pace kivitelezett 1516-ban, továbbá Agostino Chigi és testvére, Sigismondo piramis alakú síremlékeinek terveit, amelyeket később Lorenzetto, Raffaello da Montelupo és Bernini valósított meg némi módosítással. A cethal gyomrából kiszabaduló Jónás szobrát szintén Lorenzetto faragta Raffaello terve alapján, míg a Habakuk és az angyal, valamint a Dániel az oroszlánveremben Bernini alkotása. Az oltárkép viszont Sebastiano del Piombo és Salviati műve.
A Cerasi-kápolna: Caravaggio
A bal oldali kereszthajó első, az oltárhoz közeli kápolnájában Caravaggio két remekműve látható: a Szent Péter keresztre feszítése, amely 1601 körül készült, és az ugyanebből az időszakból származó Szent Pál megtérése. A két olajfestményt 1600 szeptemberében rendelte meg Caravaggiótól Tiberio Cerasi, VIII. Kelemen pápa kincstárnoka, aki kápolnát vásárolt a Santa Maria del Popolo templomban. A Szűz Mária mennybevételét ábrázoló oltárképet viszont Annibale Carraccira bízták. Cerasi bíboros halála, még mielőtt Caravaggio befejezte volna a két művet, komoly gondokat okozott a művésznek: Cerasi végrendeleti végrehajtói, a Consolazione kórház priorjai egyáltalán nem voltak elégedettek Caravaggio munkájával, nyilván túl erősnek ítélték a hatását. A művész így kénytelen volt új változatot festeni mindkét vászonról, ám ezek is óriási erőt sugároznak, és hihetetlenül újszerű stílusmegoldásokat mutatnak. Mindenekelőtt a látószög megválasztása: mindkét képen igen szűk, és nagy tömegek perspektívája határozza meg – a hátulról látott ló a Megtérésen, a négy alak teste a Keresztre feszítésen. Caravaggio szinte szárnyal az anyagok és a fények festői ábrázolásában. Ám leginkább az ábrázolt alakok emberi mivolta ragad meg, nem csupán a két szenté: semmi hősiesség vagy átszellemülés, hanem egy tragikus realizmussal megfestett életkép.