Leírás
Az Igazság szája egy hatalmas márványmaszk tátott szájjal, amely a római Santa Maria in Cosmedin-templom előcsarnokának falába van beépítve. A legenda szerint leharapja a hazugok kezét.
Amikor Gregory Peck az 1953-as Római vakáció című filmben belenyúlt a szájba, majd kéz nélkül húzta ki, Audrey Hepburn sikolya valódi volt. Senki sem figyelmeztette: a csíny teljes egészében a színész ötlete volt.
Az arc egy szakállas férfié, pavonazzetto márványból faragták, és erősen megkopott. A szeme, az orra és a szája átfúrt és üreges. Az idők során Júpiter Ammonnak, az Óceánosz tengeristennek, jósdának vagy faunnak is értelmezték. A hajában két rákolló látszik: ez arra utal, hogy tengeristen volt, talán Óceánosz.
Sokkal szerényebb célra készült. Az ókori Rómában a maszk csatornafedő volt: az isten „elnyelte” az esővizet, mert úgy hitték, hogy minden víz visszatér hozzá, a vizek atyjához.
A középkorban legenda lett belőle. Azt mondták, hogy leharapja a hazudozók kezét, és voltak, akik a hűtlenséggel gyanúsított házastársukat is elhozták ide. Egyesek még azt is állították, hogy Vergilius építette, a 6. századi tudós, akit varázslóként tartottak számon.
Egy népszerű történet szerint egy hűtlen feleség egy ravasz csellel megmentette a kezét. Odahívta a szeretőjét, aki bolondnak tettette magát, és mindenki szeme láttára megölelte. Ezután megesküdött, hogy a férjén és azon a férfin kívül soha senki nem ölelte át. Ez igaz volt, így a keze a helyén maradt.
Az „Igazság szája” név 1485-ben bukkan fel. A szobor eredetileg az előcsarnokon kívül állt; a 17. században VIII. Orbán pápa megrendelésére végzett felújításkor került az előcsarnok alá, és azóta is ott van.
Az előcsarnok a Santa Maria in Cosmedin templomhoz tartozik, a maszk híre pedig a filmművészetnél is korábbi: egy középkori zarándokkalauz már a 11. században azt írta róla, hogy jóslatokat képes mondani.
Amikor Gregory Peck az 1953-as Római vakáció című filmben belenyúlt a szájba, majd kéz nélkül húzta ki, Audrey Hepburn sikolya valódi volt. Senki sem figyelmeztette: a csíny teljes egészében a színész ötlete volt.
Az arc egy szakállas férfié, pavonazzetto márványból faragták, és erősen megkopott. A szeme, az orra és a szája átfúrt és üreges. Az idők során Júpiter Ammonnak, az Óceánosz tengeristennek, jósdának vagy faunnak is értelmezték. A hajában két rákolló látszik: ez arra utal, hogy tengeristen volt, talán Óceánosz.
Sokkal szerényebb célra készült. Az ókori Rómában a maszk csatornafedő volt: az isten „elnyelte” az esővizet, mert úgy hitték, hogy minden víz visszatér hozzá, a vizek atyjához.
A középkorban legenda lett belőle. Azt mondták, hogy leharapja a hazudozók kezét, és voltak, akik a hűtlenséggel gyanúsított házastársukat is elhozták ide. Egyesek még azt is állították, hogy Vergilius építette, a 6. századi tudós, akit varázslóként tartottak számon.
Egy népszerű történet szerint egy hűtlen feleség egy ravasz csellel megmentette a kezét. Odahívta a szeretőjét, aki bolondnak tettette magát, és mindenki szeme láttára megölelte. Ezután megesküdött, hogy a férjén és azon a férfin kívül soha senki nem ölelte át. Ez igaz volt, így a keze a helyén maradt.
Az „Igazság szája” név 1485-ben bukkan fel. A szobor eredetileg az előcsarnokon kívül állt; a 17. században VIII. Orbán pápa megrendelésére végzett felújításkor került az előcsarnok alá, és azóta is ott van.
Az előcsarnok a Santa Maria in Cosmedin templomhoz tartozik, a maszk híre pedig a filmművészetnél is korábbi: egy középkori zarándokkalauz már a 11. században azt írta róla, hogy jóslatokat képes mondani.