Leírás
A Capitolium Róma legkisebb dombja, mégis mindig is a város szíve volt: az ókorban Jupiter templomának szent dombja, a középkortól pedig a városi kormányzat székhelye. A tetején a Michelangelo tervezte tér vár, mögötte pedig a Forum Romanumra nyíló panoráma.
Felfelé a Cordonata visz: ezt a széles, enyhén emelkedő lépcsőt szintén Michelangelo tervezte, az alján két vizet köpő bazaltoroszlán áll. A tetején a Dioszkuroszok, Castor és Pollux hatalmas szobrai fogadnak, amelyek egykori ókori templomukból kerültek ide.
A Capitolium teret három oldalról Michelangelo által összehangolt paloták zárják közre: középen a Senatorio-palota, Róma városházája áll, kettős lépcsőjével és a Nílus meg a Tiberis fekvő szobraival. A tér burkolatát csak 1940-ben rakták le, Michelangelo egy régi metszetről megismert terve alapján.
A tér közepén Marcus Aurelius lovasszobra áll, ám ez csak másolat: a bronz eredeti, amelyen még ma is látszanak az aranyozás nyomai, a Kapitóliumi Múzeumokban látható. Az 1734-ben a Konzervátorok palotájában és a Nuovo-palotában megnyílt gyűjteményt tartják a világ legrégebbi nyilvános múzeumának.
Ha megkerülöd a Senatorio-palotát, egy Forum Romanumra néző teraszra jutsz: innen látod a Via Sacrát, Septimius Severus diadalívét, a templomokat, a Maxentius-bazilikát, a háttérben pedig Titus diadalívét és a Colosseumot.
Michelangelo megfordította a teret: korábban a Forum felé nézett, ő viszont a Szent Péter-bazilika, a város új központja felé fordította. A megbízást III. Pál pápától kapta, aki V. Károly 1536-os látogatásakor szégyenkezett a domb állapota miatt: a romok között kecskék legeltek, és az emberek csak „kecskedombnak” hívták.
A munkálatok olyan lassan haladtak, hogy az 1564-ben elhunyt Michelangelo csak a Senatorio-palota lépcsőjét láthatta elkészülni. A többit mások fejezték be, az ő terve szerint.
A dombhoz fűződik leghíresebb legendája is: i. e. 390-ben, a gallok éjszakai rohama idején a Junónak szentelt ludak gágogni kezdtek, és felébresztették a védőket. Az eseményre emlékeztető Iuno Moneta-templomban működött az első pénzverde: innen ered a „moneta”, vagyis pénz szó.
Felfelé a Cordonata visz: ezt a széles, enyhén emelkedő lépcsőt szintén Michelangelo tervezte, az alján két vizet köpő bazaltoroszlán áll. A tetején a Dioszkuroszok, Castor és Pollux hatalmas szobrai fogadnak, amelyek egykori ókori templomukból kerültek ide.
A Capitolium teret három oldalról Michelangelo által összehangolt paloták zárják közre: középen a Senatorio-palota, Róma városházája áll, kettős lépcsőjével és a Nílus meg a Tiberis fekvő szobraival. A tér burkolatát csak 1940-ben rakták le, Michelangelo egy régi metszetről megismert terve alapján.
A tér közepén Marcus Aurelius lovasszobra áll, ám ez csak másolat: a bronz eredeti, amelyen még ma is látszanak az aranyozás nyomai, a Kapitóliumi Múzeumokban látható. Az 1734-ben a Konzervátorok palotájában és a Nuovo-palotában megnyílt gyűjteményt tartják a világ legrégebbi nyilvános múzeumának.
Ha megkerülöd a Senatorio-palotát, egy Forum Romanumra néző teraszra jutsz: innen látod a Via Sacrát, Septimius Severus diadalívét, a templomokat, a Maxentius-bazilikát, a háttérben pedig Titus diadalívét és a Colosseumot.
Michelangelo megfordította a teret: korábban a Forum felé nézett, ő viszont a Szent Péter-bazilika, a város új központja felé fordította. A megbízást III. Pál pápától kapta, aki V. Károly 1536-os látogatásakor szégyenkezett a domb állapota miatt: a romok között kecskék legeltek, és az emberek csak „kecskedombnak” hívták.
A munkálatok olyan lassan haladtak, hogy az 1564-ben elhunyt Michelangelo csak a Senatorio-palota lépcsőjét láthatta elkészülni. A többit mások fejezték be, az ő terve szerint.
A dombhoz fűződik leghíresebb legendája is: i. e. 390-ben, a gallok éjszakai rohama idején a Junónak szentelt ludak gágogni kezdtek, és felébresztették a védőket. Az eseményre emlékeztető Iuno Moneta-templomban működött az első pénzverde: innen ered a „moneta”, vagyis pénz szó.