Leírás
A Giorgio de Chirico Házmúzeum 1998-ban nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt, a művész halála után húsz évvel, egy gondos, filológiai pontosságú restaurálást követően. A Spanyol téren álló, 17. századi Palazzetto dei Borgognoni negyedik, legfelső emeletén található lakást maga de Chirico is úgy jellemezte Emlékirataiban, mint amely „a világ közepének a közepén” van. A házmúzeum az 1920-as évek végétől az 1970-es évek közepéig született festményekből álló gyűjteményt őriz, és kivételes betekintést nyújt de Chirico festészetébe. A két szalon közül az első az 1940-es és 1950-es évek műveinek szól; ezek közül kiemelkednek a nagy mesterek után készült csodálatos másolatok, valamint számos önarckép és Isának, a művész feleségének portréja. Az ebédlőben a „csendéletek” dominálnak, míg a bronzba öntött, majd aranyozott vagy ezüstözött szobrok a homéroszi hagyomány mítoszait mesélik el, ahogyan a Mester újraértelmezte őket. A lakás 1960-as évek végén hozzáépített második szárnyában a neometafizikus korszak alkotásai kaptak helyet, az emeleten pedig a művész műterme található.