Leírás
1551-ben Loyolai Szent Ignác megbízta a firenzei Nanni di Baccio Biggio építészt, hogy tervezzen templomot a Jézus Társasága számára. A tervben egy széles, egyhajós templom szerepelt oldalkápolnákkal és sekély apszissal. Michelangelo 1554-ben újratervezte, de az ő terve is csak papíron maradt.
Végül Alessandro Farnese bíboros 1561-ben biztosította a pénzügyi fedezetet, és Jacopo Barozzit, „il Vignolát”, egyik kedvenc építészét bízta meg a római Il Gesù megtervezésével és felépítésével. A jezsuita építészek, Giovanni Tristano és Giovanni de Rosis a belső terek terveiben aktívan közreműködtek, és az épület kivitelezését ők irányították.
Alessandro Farnese bíboros nem volt elégedett a Vignola által készített homlokzati tervvel, ezért Giacomo della Porta tervét választotta. A templom építése 1568-ban kezdődött; Vignola halála után Giacomo della Porta fejezte be 1575-ben. Amikor 1584-ben felszentelték, a templom volt a legnagyobb, és az 1527-es „Sacco”, Róma kifosztása óta az első teljesen új építésű templom a városban.
A XVII. század második felében készültek el Giovanni Battista Gaulli, azaz Baciccia freskói, és ekkor dolgoztak a kereszthajó két nagy kápolnáján is: a Xavéri Szent Ferenc-kápolnán és a különösen pompás Szent Ignác-kápolnán.
A XVIII. század végének eseményei, a rend 1773-as feloszlatása nyomán a templom sok kincsét elvesztette.
1814-ben a templomot visszaadták a jezsuitáknak. A XIX. század közepe táján díszítették fel a szentélyt, és megépült a főoltár. 1858 és 1861 között Alessandro Torlonia herceg bőkezűségéből fejeződött be a farnesei templom díszítése: ő burkoltatta márvánnyal a hajót.
Összefoglalva: az Il Gesù a reneszánsz és a barokk közötti stílusban épült, és nagy hatással volt az olaszországi és a világ más tájain álló barokk templomok építészetére, olyannyira, hogy ihletet adott a ma már vitatott „jezsuita stílus” kifejezésnek.
A visszafogott homlokzat, tömegeivel, formáival és a barokkot megelőlegező fény-árnyék játékával gondosan igazodik a környező utcákhoz és a térhez.
Végül Alessandro Farnese bíboros 1561-ben biztosította a pénzügyi fedezetet, és Jacopo Barozzit, „il Vignolát”, egyik kedvenc építészét bízta meg a római Il Gesù megtervezésével és felépítésével. A jezsuita építészek, Giovanni Tristano és Giovanni de Rosis a belső terek terveiben aktívan közreműködtek, és az épület kivitelezését ők irányították.
Alessandro Farnese bíboros nem volt elégedett a Vignola által készített homlokzati tervvel, ezért Giacomo della Porta tervét választotta. A templom építése 1568-ban kezdődött; Vignola halála után Giacomo della Porta fejezte be 1575-ben. Amikor 1584-ben felszentelték, a templom volt a legnagyobb, és az 1527-es „Sacco”, Róma kifosztása óta az első teljesen új építésű templom a városban.
A XVII. század második felében készültek el Giovanni Battista Gaulli, azaz Baciccia freskói, és ekkor dolgoztak a kereszthajó két nagy kápolnáján is: a Xavéri Szent Ferenc-kápolnán és a különösen pompás Szent Ignác-kápolnán.
A XVIII. század végének eseményei, a rend 1773-as feloszlatása nyomán a templom sok kincsét elvesztette.
1814-ben a templomot visszaadták a jezsuitáknak. A XIX. század közepe táján díszítették fel a szentélyt, és megépült a főoltár. 1858 és 1861 között Alessandro Torlonia herceg bőkezűségéből fejeződött be a farnesei templom díszítése: ő burkoltatta márvánnyal a hajót.
Összefoglalva: az Il Gesù a reneszánsz és a barokk közötti stílusban épült, és nagy hatással volt az olaszországi és a világ más tájain álló barokk templomok építészetére, olyannyira, hogy ihletet adott a ma már vitatott „jezsuita stílus” kifejezésnek.
A visszafogott homlokzat, tömegeivel, formáival és a barokkot megelőlegező fény-árnyék játékával gondosan igazodik a környező utcákhoz és a térhez.