Leírás
A hangulatos San Pietro in Montorio-templom neve a „Mons Aureus” kifejezésből ered: így hívták a Janikulust aranyszínű márgája miatt. A templomot a 9. század előtt építették arra a helyre, ahol egy téves hagyomány szerint Szent Pétert keresztre feszítették. Nem sokkal 1481 után, IV. Ferdinánd spanyol király megbízásából felújították, valószínűleg Baccio Pontelli tervei alapján. Az 1849-es harcok részben megrongálták, ezért helyreállították.
Az egyszerű és elegáns reneszánsz homlokzatot a hagyomány Meo del Caprinának tulajdonítja, de tekintélyes kritikusok szerint a Bregno-iskola műve. Két szintes, sarkain lizénákkal tagolt, amelyek egy gótikus rózsaablakot és a kétkarú lépcsősoron megközelíthető kaput fogják közre.
A templombelső egyhajós, mindkét oldalán négy-négy kápolnával, amelyek eredetileg mind apszis alakúak voltak, valamint két nagyobb kápolnával, amelyek a kereszthajót alkotják. A jobb oldali első kápolnában található Sebastiano del Piombo 1518-as „Megostorozás” című műve, amely Michelangelo rajza alapján készült.
A templom kis udvarán áll a híres Bramante-tempietto, amelynek kör alaprajzú épülete tizenhat gránit dór oszlopból áll.
Az egyszerű és elegáns reneszánsz homlokzatot a hagyomány Meo del Caprinának tulajdonítja, de tekintélyes kritikusok szerint a Bregno-iskola műve. Két szintes, sarkain lizénákkal tagolt, amelyek egy gótikus rózsaablakot és a kétkarú lépcsősoron megközelíthető kaput fogják közre.
A templombelső egyhajós, mindkét oldalán négy-négy kápolnával, amelyek eredetileg mind apszis alakúak voltak, valamint két nagyobb kápolnával, amelyek a kereszthajót alkotják. A jobb oldali első kápolnában található Sebastiano del Piombo 1518-as „Megostorozás” című műve, amely Michelangelo rajza alapján készült.
A templom kis udvarán áll a híres Bramante-tempietto, amelynek kör alaprajzú épülete tizenhat gránit dór oszlopból áll.