Leírás
A Circus Maximus az ókori Róma lóversenypályája: hosszú pálya a Palatinus és az Aventinus közötti völgyben, ahol a rómaiak a szekerversenyeket nézték. Ma egy nagy, nyitott gyepes terület, ahol még láthatók a lelátók és a kanyar nyomai, és koncerteknek, fesztiváloknak ad otthont.
A circus nagyjából 85 000 négyzetméteren terül el. Kezdetben fából épült, már az i. e. 6. században, Tarquinius Priscus idején, de i. e. 329-ben megjelentek az első állandó rajtkapuk. Az utolsó ismert versenyt Totila gót király rendezte 549-ben.
Ma leginkább a circus déli kanyarja ismerhető fel a középkori Torre della Molettával, valamint a Palatinus felőli oldal egy szakasza. A többi nyom alapfal, amely a terep alakjából olvasható ki.
A középső gerincen (spina) két egyiptomi obeliszk állt, amelyeket azóta máshová vittek: az egyiket a Piazza del Popolóra, a másikat a Lateráni Szent János-bazilika elé. Az ásatások folytatódnak: 2015-ben előkerültek a Titus-diadalív maradványai.
A legenda szerint a circus a várossal egyidős: a Romulus által Consus isten tiszteletére hirdetett játékok idején történt a szabin nők elrablása. A pályának azonban megvoltak a maga fortélyai is. A tizenkét rajtbox íves vonalban helyezkedett el, így minden szekér egyenlő esélyekkel indult.
Iulius Caesar i. e. 46-ban adta az első kőből falazott üléseket. Augustus itt állíttatta fel az obeliszket, Traianus pedig i. sz. 103-ban egy tűzvész után újjáépítette. A spinán álló tojások és delfinek a közönségnek jelezték a megtett köröket.
A következő évszázadokban a völgy megtelt veteményeskertekkel, egy zsidó temetővel, sőt egy gázgyárral is, míg a 20. században megtisztították a területet. Az 1980-as évek óta nagy közösségi események helyszíne.
1959-ben itt akarták leforgatni a Ben-Hur szekerversenyét, de a műemlékvédelmi hatóság nemet mondott. Ide a B metróval (Circo Massimo megálló) vagy a 3-as villamossal juthatsz el.
A circus nagyjából 85 000 négyzetméteren terül el. Kezdetben fából épült, már az i. e. 6. században, Tarquinius Priscus idején, de i. e. 329-ben megjelentek az első állandó rajtkapuk. Az utolsó ismert versenyt Totila gót király rendezte 549-ben.
Ma leginkább a circus déli kanyarja ismerhető fel a középkori Torre della Molettával, valamint a Palatinus felőli oldal egy szakasza. A többi nyom alapfal, amely a terep alakjából olvasható ki.
A középső gerincen (spina) két egyiptomi obeliszk állt, amelyeket azóta máshová vittek: az egyiket a Piazza del Popolóra, a másikat a Lateráni Szent János-bazilika elé. Az ásatások folytatódnak: 2015-ben előkerültek a Titus-diadalív maradványai.
A legenda szerint a circus a várossal egyidős: a Romulus által Consus isten tiszteletére hirdetett játékok idején történt a szabin nők elrablása. A pályának azonban megvoltak a maga fortélyai is. A tizenkét rajtbox íves vonalban helyezkedett el, így minden szekér egyenlő esélyekkel indult.
Iulius Caesar i. e. 46-ban adta az első kőből falazott üléseket. Augustus itt állíttatta fel az obeliszket, Traianus pedig i. sz. 103-ban egy tűzvész után újjáépítette. A spinán álló tojások és delfinek a közönségnek jelezték a megtett köröket.
A következő évszázadokban a völgy megtelt veteményeskertekkel, egy zsidó temetővel, sőt egy gázgyárral is, míg a 20. században megtisztították a területet. Az 1980-as évek óta nagy közösségi események helyszíne.
1959-ben itt akarták leforgatni a Ben-Hur szekerversenyét, de a műemlékvédelmi hatóság nemet mondott. Ide a B metróval (Circo Massimo megálló) vagy a 3-as villamossal juthatsz el.