Leírás
A Négy folyó kútja Gian Lorenzo Bernini hatalmas barokk szökőkútja a Navona tér közepén, a Szent Ágnes in Agone-templom előtt. Négy márványóriás tart egy obeliszket: ez Róma leglátványosabb terének középpontja.
1648 és 1651 között épült X. Ince pápa akaratából, aki szépíteni akarta a teret, miközben a családi palotáját építtette. Az obeliszk Domitianus korából származik, 1647-ben találták meg az Appia úti Maxentius-cirkuszban, és 1651. június 12-én avatták fel.
Az újdonság az üreges szikla, amelyen az obeliszk lebegni látszik: ez merészség volt, szemben a korabeli szabályokkal. A szikla nyílásaiból márványállatok bukkannak elő, például oroszlán, ló, kígyó és krokodil, minden földrész növényzete között.
Minden folyó egy-egy földrészt jelképez. A Nílus feje be van fedve, mert a forrásai ismeretlenek voltak; a Rio de la Plata oldalán szétszórt pénzérmék láthatók, Amerika gazdagságának jelképei; a Duna Európa, a Gangesz pedig Ázsia.
A szobrokat Bernini munkatársai faragták: a Nílust Fancelli, a Gangeszt Poussin, a Dunát Raggi, a Rio de la Platát Baratta. A szikla tetején a Pamphilj család címere áll, olajágat tartó galambbal.
Egy másfél méter magas ezüst makettet Bernini ajándékozott Olimpia Maidalchininek, a pápa hatalmas sógornőjének. A kútpályázat az ő műve volt, noha Borromini vezette el a vizet a térre.
A rómaiak fizették a számlát: a munka finanszírozására a pápa kenyéradót vetett ki, és csökkentette a cipók súlyát.
A vetélkedésről szóló legenda szerint a Rio de la Plata felemelt kézzel védekezik a Szent Ágnes-templom összeomlása ellen. Kár, hogy a templom építését csak később, 1652-ben kezdték el.
A kutat 2009-ben és 2021-ben restaurálták, hogy helyrehozzák a szennyezés és az idő okozta károkat: közelről a márványon ma is látszik minden izom és minden levél részlete.
1648 és 1651 között épült X. Ince pápa akaratából, aki szépíteni akarta a teret, miközben a családi palotáját építtette. Az obeliszk Domitianus korából származik, 1647-ben találták meg az Appia úti Maxentius-cirkuszban, és 1651. június 12-én avatták fel.
Az újdonság az üreges szikla, amelyen az obeliszk lebegni látszik: ez merészség volt, szemben a korabeli szabályokkal. A szikla nyílásaiból márványállatok bukkannak elő, például oroszlán, ló, kígyó és krokodil, minden földrész növényzete között.
Minden folyó egy-egy földrészt jelképez. A Nílus feje be van fedve, mert a forrásai ismeretlenek voltak; a Rio de la Plata oldalán szétszórt pénzérmék láthatók, Amerika gazdagságának jelképei; a Duna Európa, a Gangesz pedig Ázsia.
A szobrokat Bernini munkatársai faragták: a Nílust Fancelli, a Gangeszt Poussin, a Dunát Raggi, a Rio de la Platát Baratta. A szikla tetején a Pamphilj család címere áll, olajágat tartó galambbal.
Egy másfél méter magas ezüst makettet Bernini ajándékozott Olimpia Maidalchininek, a pápa hatalmas sógornőjének. A kútpályázat az ő műve volt, noha Borromini vezette el a vizet a térre.
A rómaiak fizették a számlát: a munka finanszírozására a pápa kenyéradót vetett ki, és csökkentette a cipók súlyát.
A vetélkedésről szóló legenda szerint a Rio de la Plata felemelt kézzel védekezik a Szent Ágnes-templom összeomlása ellen. Kár, hogy a templom építését csak később, 1652-ben kezdték el.
A kutat 2009-ben és 2021-ben restaurálták, hogy helyrehozzák a szennyezés és az idő okozta károkat: közelről a márványon ma is látszik minden izom és minden levél részlete.