Leírás
Az Acqua Marcia díszkútja, amelyet IX. Piusz pápa (Mastai Ferretti, 1846–1878) tiszteletére Acqua Piának kereszteltek el, mivel ő rendelte el a felújítását, egykor a mostanitól eltérő helyen állt, nagyjából ott, ahol ma a dogali elesettek emlékművének kis obeliszkje áll.
A Termini környékének felújítási munkálatai során 1888-ban a Diocletianus-termák nagy exedrájának közepén új kutat avattak, amelyet Alessandro Guerrieri tervezett. A kör alakú medencét először négy ideiglenes (gipsz) oroszlán díszítette, 1901-ben pedig Mario Rutelli szobrászművész bronz naiszait helyezték el benne. Ezek a formás női alakok heves vitákat váltottak ki, mert egyesek szerint túlságosan merészek voltak.
A központi szoborcsoport csak 1911-ben került a kútra. Az első változat, egy szintén M. Rutelli alkotta tengeri szoborcsoport, nem aratott sikert: a rómaiak azonnal tiszteletlenül „fritto misto"-nak (vegyes rántott étel) csúfolták, ezért hamar eltávolították, és a Piazza Vittorio kertjébe „száműzték", ahol ma is áll.
Amikor 1913-ban a kút közepére felkerült a hatalmas Glaukosz-szoborcsoport, az Umberto-korszak liberty stílusú kútjai közül általánosan a legszebbnek tartott alkotás végre elnyerte azt a külsőt, amelyben ma ismerjük.
A Termini környékének felújítási munkálatai során 1888-ban a Diocletianus-termák nagy exedrájának közepén új kutat avattak, amelyet Alessandro Guerrieri tervezett. A kör alakú medencét először négy ideiglenes (gipsz) oroszlán díszítette, 1901-ben pedig Mario Rutelli szobrászművész bronz naiszait helyezték el benne. Ezek a formás női alakok heves vitákat váltottak ki, mert egyesek szerint túlságosan merészek voltak.
A központi szoborcsoport csak 1911-ben került a kútra. Az első változat, egy szintén M. Rutelli alkotta tengeri szoborcsoport, nem aratott sikert: a rómaiak azonnal tiszteletlenül „fritto misto"-nak (vegyes rántott étel) csúfolták, ezért hamar eltávolították, és a Piazza Vittorio kertjébe „száműzték", ahol ma is áll.
Amikor 1913-ban a kút közepére felkerült a hatalmas Glaukosz-szoborcsoport, az Umberto-korszak liberty stílusú kútjai közül általánosan a legszebbnek tartott alkotás végre elnyerte azt a külsőt, amelyben ma ismerjük.