Leírás
A „Janikulus nagy kútja” (Fontanone del Gianicolo) néven ismert díszkút a városra néző nagy terasz fölött magasodik. 1610 és 1614 között építették Giovanni Fontana (1540–1614), Flaminio Ponzio (1560–1613) építészek és Ippolito Buzio (1562–1634) szobrász tervei szerint az Acquedotto Traiano-Paolo záróépítményeként V. Pál pápa, a Borghese-családból származó pápa (1605–1621) akaratából. Jelképei (a sárkány és a sas) több helyen is visszatérnek az emlékművön.
Az ókori diadalív mintájára tervezett kút öt nagy, oszlopokkal övezett boltívből és egy széles attikából áll, amelyen a dedikációs felirat olvasható. A díszítéshez fehér és színes, másodlagosan felhasznált márványokat használtak a Forum Romanumról és a Nerva-fórumon álló Minerva-templomból, a vörös és szürke gránitoszlopok pedig a Szent Péter-bazilika régi, Constantinus-kori épületéből származnak.
A 17. század végén Carlo Fontana (1638–1714) építész átalakította a homlokzatot, és ekkor nyerte el mai formáját: az árkádok oszlopközei között eredetileg elhelyezett öt gyűjtőmedence helyére egy hatalmas márványmedence került.
Az 1849-es rövid életű Római Köztársaság idején a francia ágyúk megrongálták, először 1859-ben restaurálták, majd 1934-ben és az 1950-es években. Az utolsó jelentős állagmegóvási munkát a római városi önkormányzat végezte 2002 és 2004 között.
1901-től az 1930-as évekig a „fontanone” vize táplálta Róma első vízerőművét.
Érdekesség: az attika nagyszerű, gyönyörű felirata hibát tartalmaz. Az alsietinói vízvezeték felújítását említi, pedig, ahogy láttuk, valójában az ókori aqua traianát állították helyre.
A kút mögött egy kis kert található, amely a 17. században létezett, jóval nagyobb kertre emlékeztet; VII. Sándor pápa, a Chigi-családból származó pápa (1655–1667) botanikus kertnek szánta. Az emlékmű mögötti kis kertbe a via Garibaldi 30. szám alatti lépcsőn juthatsz fel, ahonnan csodálatos panorámában gyönyörködhetsz a városra.
Az ókori diadalív mintájára tervezett kút öt nagy, oszlopokkal övezett boltívből és egy széles attikából áll, amelyen a dedikációs felirat olvasható. A díszítéshez fehér és színes, másodlagosan felhasznált márványokat használtak a Forum Romanumról és a Nerva-fórumon álló Minerva-templomból, a vörös és szürke gránitoszlopok pedig a Szent Péter-bazilika régi, Constantinus-kori épületéből származnak.
A 17. század végén Carlo Fontana (1638–1714) építész átalakította a homlokzatot, és ekkor nyerte el mai formáját: az árkádok oszlopközei között eredetileg elhelyezett öt gyűjtőmedence helyére egy hatalmas márványmedence került.
Az 1849-es rövid életű Római Köztársaság idején a francia ágyúk megrongálták, először 1859-ben restaurálták, majd 1934-ben és az 1950-es években. Az utolsó jelentős állagmegóvási munkát a római városi önkormányzat végezte 2002 és 2004 között.
1901-től az 1930-as évekig a „fontanone” vize táplálta Róma első vízerőművét.
Érdekesség: az attika nagyszerű, gyönyörű felirata hibát tartalmaz. Az alsietinói vízvezeték felújítását említi, pedig, ahogy láttuk, valójában az ókori aqua traianát állították helyre.
A kút mögött egy kis kert található, amely a 17. században létezett, jóval nagyobb kertre emlékeztet; VII. Sándor pápa, a Chigi-családból származó pápa (1655–1667) botanikus kertnek szánta. Az emlékmű mögötti kis kertbe a via Garibaldi 30. szám alatti lépcsőn juthatsz fel, ahonnan csodálatos panorámában gyönyörködhetsz a városra.