Leírás
A borgói Passetto, vagy római nevén „er Corridore” (a folyosó) egy magasított, megerősített átjáró. Ez a neve a Vatikáni falak azon szakaszának, amely összeköti a Vatikánt a Castel Sant'Angelóval.
Egyes kutatók a megépítését III. Miklós pápához (1277 körül) kötik, mások szerint a munkálatok IX. Bonifác pápasága idején (1389 és 1404 között) kezdődtek, és Baldassarre Cossa, a későbbi XXIII. János ellenpápa idejében fejeződtek be. A fal e szakaszát később V. Miklós (pápa 1447 és 1455 között), IV. Sixtus (pontifikátusa 1471 és 1484 között) és VI. Sándor (pápa 1492 és 1503 között) is felújíttatta, olyannyira, hogy más kutatók az egész folyosó létrehozását az utóbbinak tulajdonítják.
Azzal, hogy átjárót építettek, amely a Vatikáni palotákból közvetlenül az erődhöz vezetett, az volt a cél, hogy az egyházfő szükség esetén az erődben menedéket találhasson, egyúttal pedig legyen egy védmű, amely lehetővé teszi a városnegyed jobb ellenőrzését.
A Passetto stratégiai jelentősége Róma és maga az Egyház legsötétebb, legfájdalmasabb időszakaiban mutatkozott meg igazán. VI. Sándor pápa, a Borgia 1494-ben például ezen a nagyjából 800 méter hosszú folyosón menekült a Castellóba, amikor VIII. Károly francia király csapatai megszállták Rómát.
1527-ben a Passetót VII. Kelemen pápa, a Medici (1523–1534) is menekülési útvonalként használta: a Castellóban talált menedéket, amikor a landsknechtek VIII. Károly nevében kifosztották Rómát. Ez a Passettóhoz kapcsolódó utolsó nagy esemény, hiszen a 16. század végével védelmi szerepe megszűnt.
Egyes kutatók a megépítését III. Miklós pápához (1277 körül) kötik, mások szerint a munkálatok IX. Bonifác pápasága idején (1389 és 1404 között) kezdődtek, és Baldassarre Cossa, a későbbi XXIII. János ellenpápa idejében fejeződtek be. A fal e szakaszát később V. Miklós (pápa 1447 és 1455 között), IV. Sixtus (pontifikátusa 1471 és 1484 között) és VI. Sándor (pápa 1492 és 1503 között) is felújíttatta, olyannyira, hogy más kutatók az egész folyosó létrehozását az utóbbinak tulajdonítják.
Azzal, hogy átjárót építettek, amely a Vatikáni palotákból közvetlenül az erődhöz vezetett, az volt a cél, hogy az egyházfő szükség esetén az erődben menedéket találhasson, egyúttal pedig legyen egy védmű, amely lehetővé teszi a városnegyed jobb ellenőrzését.
A Passetto stratégiai jelentősége Róma és maga az Egyház legsötétebb, legfájdalmasabb időszakaiban mutatkozott meg igazán. VI. Sándor pápa, a Borgia 1494-ben például ezen a nagyjából 800 méter hosszú folyosón menekült a Castellóba, amikor VIII. Károly francia király csapatai megszállták Rómát.
1527-ben a Passetót VII. Kelemen pápa, a Medici (1523–1534) is menekülési útvonalként használta: a Castellóban talált menedéket, amikor a landsknechtek VIII. Károly nevében kifosztották Rómát. Ez a Passettóhoz kapcsolódó utolsó nagy esemény, hiszen a 16. század végével védelmi szerepe megszűnt.