Leírás
A MACRO – Római Kortárs Művészeti Múzeum (Museo d'Arte Contemporanea di Roma) a főváros kortárs művészetet támogató intézményeinek átszervezéséből jött létre. Két helyszínnel rendelkezik: az egyik a korábbi Peroni-sörgyár, amelyet a huszadik század elején Gustavo Giovannoni tervezett. Ez az ipari régészet egyik ritka római emléke, ahol 1971-ig a Società Birra Peroni gyártotta a sört.
1999-ben véget ért az átalakítás és a terület átépítésének első szakasza, amelynek során helyreállították a főépületet. Ez két párhuzamos épületszárnyból áll, amelyeket a bejárati homlokzatnak megfelelő építmény köt össze. A munkálatok befejezésével Odile Decq Territori Sensuali (Érzéki területek) című tervét bízták meg, miután a római önkormányzat 2000-ben nemzetközi pályázatot írt ki.
A másik helyszín a testaccói egykori vágóhíd (Mattatoio di Testaccio) épületegyüttesének két pavilonjában található; ezt 1888 és 1891 között építették Gioacchino Ersoch építész tervei alapján. 2010. december 3-án nyílt meg a város előtt Odile Decq új épülete. Decq 2001-ben nyerte meg a római önkormányzat nemzetközi pályázatát a „MACRO, Római Kortárs Művészeti Múzeum bővítésére”. A terv szakít a régi és az új történelmi környezetben szokásos, hagyományos összehangolásával: az új szárny természetesen illeszkedik a meglévő szerkezetbe, ugyanakkor újraértelmezi a múzeum egész morfológiáját és megítélését. Az építészeti munka műszaki és eljárási koordinálását az Urbanisztikai Tanácsnokság Történelmi Városi Hivatala (Ufficio Città Storica) végezte, az adminisztratív feladatokat pedig Roma Capitale Kulturális Örökségvédelmi Hivatala (Sovraintendenza ai Beni Culturali) látta el. A kivitelezést a Zètema Progetto Cultura felügyelte, amely a múzeumi szolgáltatásokat is működteti.
Az új terek megnyitásának köszönhetően a MACRO újrarajzolja saját földrajzát, és megerősíti helyét a képek szerteágazó helyszíneként, valamint a kortárs művészet csillagképének ideális térképeként. A múzeum új, egyetlen bejárata a via Nizza és a via Cagliari sarkán áll, és egy művészeti építészet kapuját jelenti: egy egész háztömbét, amelynek kiállítótere megháromszorozódott (4350 m²). Ehhez járulnak az új, szolgáltatásoknak és a közönségnek szánt terek: a nagy terasz, a konferenciaterem, a könyvesbolt, az étterem, a kávézó, a parkoló és az oktatási tér, így a teljes terület 19 590 m², beleértve a 161 férőhelyes, többszintes földalatti parkolót is, amelyet a környék lakói is használhatnak.
Az új épület dinamikus, kígyózó formái tökéletesen illeszkednek a meglévő környezetbe, és érzéki, fényes tájat teremtenek, ahol a kortárs művészet különböző nyelvei megtalálják természetes helyüket. Így olyan rendszer jön létre, amelyben az új építmény hatással van az őt körülvevő elemekre, az egész pedig összetett, magával ragadó átlátszóságot nyer.
Az új szárny többi terébe a kortárs művészet sokszínűségét jól példázó műveket választottak, olyan elrendezésben, amely kontrasztokkal és hasonlóságokkal az ember témája köré épül. Festmények, szobrok, installációk, videók és fényképek láthatók a MACRO állandó gyűjteményéből – új letétek és adományok eredményeként –, amelyek a múzeum építészetének sokoldalúságát és lehetőségeit, valamint a kiállítási program jövőbeli irányait hangsúlyozzák.
E művek közül néhány a UniCredittel való értékes együttműködésnek köszönhetően lesz látható a MACRO-ban; ennek a partnernek köszönhető Daniel Buren jelentős állandó installációja is.
1999-ben véget ért az átalakítás és a terület átépítésének első szakasza, amelynek során helyreállították a főépületet. Ez két párhuzamos épületszárnyból áll, amelyeket a bejárati homlokzatnak megfelelő építmény köt össze. A munkálatok befejezésével Odile Decq Territori Sensuali (Érzéki területek) című tervét bízták meg, miután a római önkormányzat 2000-ben nemzetközi pályázatot írt ki.
A másik helyszín a testaccói egykori vágóhíd (Mattatoio di Testaccio) épületegyüttesének két pavilonjában található; ezt 1888 és 1891 között építették Gioacchino Ersoch építész tervei alapján. 2010. december 3-án nyílt meg a város előtt Odile Decq új épülete. Decq 2001-ben nyerte meg a római önkormányzat nemzetközi pályázatát a „MACRO, Római Kortárs Művészeti Múzeum bővítésére”. A terv szakít a régi és az új történelmi környezetben szokásos, hagyományos összehangolásával: az új szárny természetesen illeszkedik a meglévő szerkezetbe, ugyanakkor újraértelmezi a múzeum egész morfológiáját és megítélését. Az építészeti munka műszaki és eljárási koordinálását az Urbanisztikai Tanácsnokság Történelmi Városi Hivatala (Ufficio Città Storica) végezte, az adminisztratív feladatokat pedig Roma Capitale Kulturális Örökségvédelmi Hivatala (Sovraintendenza ai Beni Culturali) látta el. A kivitelezést a Zètema Progetto Cultura felügyelte, amely a múzeumi szolgáltatásokat is működteti.
Az új terek megnyitásának köszönhetően a MACRO újrarajzolja saját földrajzát, és megerősíti helyét a képek szerteágazó helyszíneként, valamint a kortárs művészet csillagképének ideális térképeként. A múzeum új, egyetlen bejárata a via Nizza és a via Cagliari sarkán áll, és egy művészeti építészet kapuját jelenti: egy egész háztömbét, amelynek kiállítótere megháromszorozódott (4350 m²). Ehhez járulnak az új, szolgáltatásoknak és a közönségnek szánt terek: a nagy terasz, a konferenciaterem, a könyvesbolt, az étterem, a kávézó, a parkoló és az oktatási tér, így a teljes terület 19 590 m², beleértve a 161 férőhelyes, többszintes földalatti parkolót is, amelyet a környék lakói is használhatnak.
Az új épület dinamikus, kígyózó formái tökéletesen illeszkednek a meglévő környezetbe, és érzéki, fényes tájat teremtenek, ahol a kortárs művészet különböző nyelvei megtalálják természetes helyüket. Így olyan rendszer jön létre, amelyben az új építmény hatással van az őt körülvevő elemekre, az egész pedig összetett, magával ragadó átlátszóságot nyer.
Az új szárny többi terébe a kortárs művészet sokszínűségét jól példázó műveket választottak, olyan elrendezésben, amely kontrasztokkal és hasonlóságokkal az ember témája köré épül. Festmények, szobrok, installációk, videók és fényképek láthatók a MACRO állandó gyűjteményéből – új letétek és adományok eredményeként –, amelyek a múzeum építészetének sokoldalúságát és lehetőségeit, valamint a kiállítási program jövőbeli irányait hangsúlyozzák.
E művek közül néhány a UniCredittel való értékes együttműködésnek köszönhetően lesz látható a MACRO-ban; ennek a partnernek köszönhető Daniel Buren jelentős állandó installációja is.