Leírás
A MACRO Testaccio a egykori vágóhíd (Mattatoio) 19. századi épületegyüttesében kapott helyet, a városnak abban a részén, amely az utóbbi években egyre inkább a gazdag kulturális programjairól és művészeti eseményeiről lett ismert, különösen a fiatal közönség számára.
Az egész épületegyüttest meghatározó eredeti pavilonokat Gioacchino Ersoch építette 1888 és 1891 között. Ezek a klasszicizmusból a modernitásba való átmenetet példázzák, és a századforduló monumentális, racionális ipari építészetének fontos történelmi példái.
A Mattatoiót szerkezeteinek modernsége és eredetisége miatt a város egyik legjelentősebb ipari épületének tartják, és érdekes, ma is álló példája az „ipari régészetnek”.
2002-ben a Mattatoio épületegyüttesének két pavilonját, amely 105 000 négyzetméteres területen fekszik (ebből 43 000 fedett), a MACRO kapta meg a kortárs művészet fejlesztésére és terjesztésére.
2003-ban jött létre a MACRO Future (a mai MACRO Testaccio), amely az egyik pavilonban megkezdte első rendszeres kiállítási tevékenységét, a második pavilonban pedig 2007-ben indultak el a kiállítások.
A tér mérete és elrendezése különösen alkalmassá teszi arra, hogy bemutassa a nemzetközi és hazai művészet néhány legjelentősebb megnyilvánulását, amelyek ma újraformálják a vizuális kultúra „területeit”, valamint a különböző nyelvek közötti találkozást és összeolvadást.
Az Új MACRO és a MACRO Testaccio egy sokrétű kulturális központ arcává készül válni, amelyen keresztül az olasz és a nemzetközi kortárs művészeti kifejezés értéke egyre inkább érvényesülhet.
Az egész épületegyüttest meghatározó eredeti pavilonokat Gioacchino Ersoch építette 1888 és 1891 között. Ezek a klasszicizmusból a modernitásba való átmenetet példázzák, és a századforduló monumentális, racionális ipari építészetének fontos történelmi példái.
A Mattatoiót szerkezeteinek modernsége és eredetisége miatt a város egyik legjelentősebb ipari épületének tartják, és érdekes, ma is álló példája az „ipari régészetnek”.
2002-ben a Mattatoio épületegyüttesének két pavilonját, amely 105 000 négyzetméteres területen fekszik (ebből 43 000 fedett), a MACRO kapta meg a kortárs művészet fejlesztésére és terjesztésére.
2003-ban jött létre a MACRO Future (a mai MACRO Testaccio), amely az egyik pavilonban megkezdte első rendszeres kiállítási tevékenységét, a második pavilonban pedig 2007-ben indultak el a kiállítások.
A tér mérete és elrendezése különösen alkalmassá teszi arra, hogy bemutassa a nemzetközi és hazai művészet néhány legjelentősebb megnyilvánulását, amelyek ma újraformálják a vizuális kultúra „területeit”, valamint a különböző nyelvek közötti találkozást és összeolvadást.
Az Új MACRO és a MACRO Testaccio egy sokrétű kulturális központ arcává készül válni, amelyen keresztül az olasz és a nemzetközi kortárs művészeti kifejezés értéke egyre inkább érvényesülhet.