Leírás
A Parco dei Gordiani zöldjében – amely a Kr. u. 3. századi császári családról kapta a nevét, s amelynek a terület tulajdonlását tulajdonítják – a villa és tartozékainak maradványai mellett a mauzóleum és a korakeresztény bazilika romjai is láthatók. Azt, hogy pontosan mikor épültek ezek a nagy épületek, nem tudjuk.
A kör alaprajzú mauzóleum két szintből áll: a felső kupolával fedett, homlokzata előtt egykor oszlopcsarnokkal, amely mára összeomlott; az alsó szint egy körfolyosóból és három helyiségből áll, amelyek az oszlopcsarnok és a lépcsősor alatt húzódnak. Az alsó szint minden bizonnyal temetkezési cellaként szolgált, amit a szarkofágok nagy töredékeinek megtalálása is bizonyít. A felső helyiség értelmezése nehezebb, itt egyebek mellett freskók is vannak, amelyek mára nagyrészt elpusztultak.
A datálást Diocletianus korára vagy későbbre kell tenni, mind az ebből az időszakból származó téglabélyegek miatt, mind a hasonló együttesekkel való összevetés alapján, mint amilyen Maxentius együttese az Via Appián, Heléna mauzóleuma a Via Labicanán és Constantia mauzóleuma a Via Nomentanán. Ezek mind a Via Prenestinán állóhoz hasonló korakeresztény bazilikák közelében épültek.
A bazilikát 1959–60-ban tárták fel, ekkor derült fény alakjára és funkciójára. Alaprajzát pillérek három hajóra osztják, amelyek közül a középső jóval szélesebb. Az 1984-es ásatások a bazilika belsejében és közvetlenül a falain kívül egy sor gödörsírt hoztak napvilágra, amelyek a kora középkorból származnak.
A park keleti végében, a Via Rovigno d'Istria mentén 1953-ban egy kis, kétszintes katakombát találtak. A tufába (cappellaccio) vájt, rendkívül szegényes katakombában sírfülkék (loculusok) és mindössze egy-két arcosolium található. A jelenlegi ismereteink alapján nem lehet megállapítani, hogy pogány vagy keresztény építményről van-e szó.
A kör alaprajzú mauzóleum két szintből áll: a felső kupolával fedett, homlokzata előtt egykor oszlopcsarnokkal, amely mára összeomlott; az alsó szint egy körfolyosóból és három helyiségből áll, amelyek az oszlopcsarnok és a lépcsősor alatt húzódnak. Az alsó szint minden bizonnyal temetkezési cellaként szolgált, amit a szarkofágok nagy töredékeinek megtalálása is bizonyít. A felső helyiség értelmezése nehezebb, itt egyebek mellett freskók is vannak, amelyek mára nagyrészt elpusztultak.
A datálást Diocletianus korára vagy későbbre kell tenni, mind az ebből az időszakból származó téglabélyegek miatt, mind a hasonló együttesekkel való összevetés alapján, mint amilyen Maxentius együttese az Via Appián, Heléna mauzóleuma a Via Labicanán és Constantia mauzóleuma a Via Nomentanán. Ezek mind a Via Prenestinán állóhoz hasonló korakeresztény bazilikák közelében épültek.
A bazilikát 1959–60-ban tárták fel, ekkor derült fény alakjára és funkciójára. Alaprajzát pillérek három hajóra osztják, amelyek közül a középső jóval szélesebb. Az 1984-es ásatások a bazilika belsejében és közvetlenül a falain kívül egy sor gödörsírt hoztak napvilágra, amelyek a kora középkorból származnak.
A park keleti végében, a Via Rovigno d'Istria mentén 1953-ban egy kis, kétszintes katakombát találtak. A tufába (cappellaccio) vájt, rendkívül szegényes katakombában sírfülkék (loculusok) és mindössze egy-két arcosolium található. A jelenlegi ismereteink alapján nem lehet megállapítani, hogy pogány vagy keresztény építményről van-e szó.