Leírás
A Via Nomentanán, a Viale XXI Aprile kereszteződése után egy épületegyüttes áll: a Sant'Agnese-templom, a katakombák, egy nagy bazilika és a Santa Costanza-mauzóleum.
A katakombák a Kr. u. 3. és 4. század között alakultak ki, és több, három szinten elhelyezkedő régióból állnak. Itt temették el Agnes vértanút, aki a 3. század közepe és a 4. század eleje között halt meg. A 4. században a temető első szintjén, ahol a szentet eltemették, egy kis, egyhajós bazilikát építettek.
A területen megmaradtak egy nagy, háromhajós bazilika maradványai is, amelyet Kr. u. 337 és 350 között Constantinus vagy lánya, Constantia építtetett. A bazilika egyik oldalán, a 4. század közepe táján épült fel Constantia mauzóleuma; ő 354-ben halt meg.
A késő antik építészet egyik legfontosabb emléke. Ez ugyanis az első példa a középpontos alaprajzú, körfolyosós (átjáró folyosóval körülvett) épületre. Eredetileg oszlopcsarnok vette körül, amely mára eltűnt; a bejárat előtt narthex áll, két oldalán egy-egy apszissal; a belső teret egy dongaboltozattal fedett gyűrű alakú folyosó és egy kupolával fedett központi tér alkotja, amelyet tizenkét pár gránitoszlop határol.
A falakon négyszögletes és félköríves fülkék találhatók; a hátsó fülkében állt Constantia vörös porfír szarkofágja, amely ma a Vatikáni Múzeumokban van, helyén másolat látható. A folyosó boltozatán a 4. századból származó, gyönyörű mozaikok láthatók gyümölcsökkel, virágokkal, állatokkal és szüreti jelenetekkel.
További mozaikok vannak a fülkékben: az egyiken a kulcsok átadása Szent Péternek, a másikon a törvény átadása Szent Péternek és Szent Pálnak látható; a bejárat két oldalán Constantiát és férjét, Hannibalianust ábrázolják.
A 7. században Honorius pápa újabb bazilikát építtetett Szent Agnes sírja fölé, háromhajósat, a Via Nomentana felé néző apszissal. Bizánci hatású keresztény bazilika, amiről az apszis mozaikja is tanúskodik: ez a bizánci mozaikművészet gyönyörű római példája a 7. század első feléből, amely Szent Agnest ábrázolja Symmachus (498–514) és Honorius (625–638) pápa között; utóbbi kezében az templom modelljét tartja.
A katakombák a Kr. u. 3. és 4. század között alakultak ki, és több, három szinten elhelyezkedő régióból állnak. Itt temették el Agnes vértanút, aki a 3. század közepe és a 4. század eleje között halt meg. A 4. században a temető első szintjén, ahol a szentet eltemették, egy kis, egyhajós bazilikát építettek.
A területen megmaradtak egy nagy, háromhajós bazilika maradványai is, amelyet Kr. u. 337 és 350 között Constantinus vagy lánya, Constantia építtetett. A bazilika egyik oldalán, a 4. század közepe táján épült fel Constantia mauzóleuma; ő 354-ben halt meg.
A késő antik építészet egyik legfontosabb emléke. Ez ugyanis az első példa a középpontos alaprajzú, körfolyosós (átjáró folyosóval körülvett) épületre. Eredetileg oszlopcsarnok vette körül, amely mára eltűnt; a bejárat előtt narthex áll, két oldalán egy-egy apszissal; a belső teret egy dongaboltozattal fedett gyűrű alakú folyosó és egy kupolával fedett központi tér alkotja, amelyet tizenkét pár gránitoszlop határol.
A falakon négyszögletes és félköríves fülkék találhatók; a hátsó fülkében állt Constantia vörös porfír szarkofágja, amely ma a Vatikáni Múzeumokban van, helyén másolat látható. A folyosó boltozatán a 4. századból származó, gyönyörű mozaikok láthatók gyümölcsökkel, virágokkal, állatokkal és szüreti jelenetekkel.
További mozaikok vannak a fülkékben: az egyiken a kulcsok átadása Szent Péternek, a másikon a törvény átadása Szent Péternek és Szent Pálnak látható; a bejárat két oldalán Constantiát és férjét, Hannibalianust ábrázolják.
A 7. században Honorius pápa újabb bazilikát építtetett Szent Agnes sírja fölé, háromhajósat, a Via Nomentana felé néző apszissal. Bizánci hatású keresztény bazilika, amiről az apszis mozaikja is tanúskodik: ez a bizánci mozaikművészet gyönyörű római példája a 7. század első feléből, amely Szent Agnest ábrázolja Symmachus (498–514) és Honorius (625–638) pápa között; utóbbi kezében az templom modelljét tartja.