Leírás
A Traianus-piac egy hatalmas római téglakomplexum a Quirinalis lejtőjén, a Császári fórumok mellett. 2007 óta itt található a Császári fórumok Múzeuma, eredeti darabokkal és másolatokkal, hogy elképzelhesd, milyenek voltak a környék emlékművei.
Bár piacnak hívják, valójában alig volt köze a piachoz. A nevet a régészek adták, akik 1926 és 1934 között hozták újra napvilágra, és megragadta őket a sok üzlethelyiség. Aztán valaki észrevette a lépcsőket: árukkal megrakott szekér sosem juthatott fel ide.
A komplexum a 2. század elején épült, a Traianus-fórummal együtt, hogy megtámassza a domb oldalát, amelyet a fórum helyének biztosítása miatt vágtak le. Talán damaszkuszi Apollodórosz, Traianus építésze tervezte. Hat szinten emelkedik, és követi a domb ívét.
Inkább többfunkciós központ lehetett, mint bevásárlóközpont: irodákkal és levéltárakkal szolgálta a fórumot. Itt működött a komplexum igazgatásával megbízott procurator is, akit egy felirat említ.
Ne hagyd ki a Nagy Félkör homlokzatát, amely végig formázott téglából készült: pilaszterek, háromszögletű vagy íves oromzatú ablakok – egy olyan terv, amelyet a reneszánsz számos művésze lerajzolt.
Aztán ott a Via Biberatica, a kikövezett római utca, amely félmagasságban húzódik az épületek között: ma is az eredeti kövein sétálhatsz. Innen lépcső vezet fel a kertekhez és a komplexum mögé, ahol a 13. században felépült a Milizie-torony.
A Nagy Csarnokban, amelyet hat keresztboltozat fed, kezdődik a múzeum. Minden fórumot egy-egy jelentős darab mutat be, följebb pedig a Caesar- és az Augustus-fórumnak szentelt részek következnek, összeillesztett töredékekkel, amelyek visszaadják az elpusztult épületek térfogatát.
A múzeum az eredeti töredékekből, másolatokból és moduláris kőkiegészítésekből állítja össze a darabokat, a visszafordíthatóság elve szerint: minden kiegészítés eltávolítható az eredeti sérelme nélkül.
Még a padló is mesél. A rómaiak a szabadban az opus spicatumot használták: élére állított, halszálka mintában lerakott téglákat, amelyeket gyakran kovakő mozaikkockákból készült fekete mozaik borított, hogy vízhatlanná tegye a helyiségeket.
Bár piacnak hívják, valójában alig volt köze a piachoz. A nevet a régészek adták, akik 1926 és 1934 között hozták újra napvilágra, és megragadta őket a sok üzlethelyiség. Aztán valaki észrevette a lépcsőket: árukkal megrakott szekér sosem juthatott fel ide.
A komplexum a 2. század elején épült, a Traianus-fórummal együtt, hogy megtámassza a domb oldalát, amelyet a fórum helyének biztosítása miatt vágtak le. Talán damaszkuszi Apollodórosz, Traianus építésze tervezte. Hat szinten emelkedik, és követi a domb ívét.
Inkább többfunkciós központ lehetett, mint bevásárlóközpont: irodákkal és levéltárakkal szolgálta a fórumot. Itt működött a komplexum igazgatásával megbízott procurator is, akit egy felirat említ.
Ne hagyd ki a Nagy Félkör homlokzatát, amely végig formázott téglából készült: pilaszterek, háromszögletű vagy íves oromzatú ablakok – egy olyan terv, amelyet a reneszánsz számos művésze lerajzolt.
Aztán ott a Via Biberatica, a kikövezett római utca, amely félmagasságban húzódik az épületek között: ma is az eredeti kövein sétálhatsz. Innen lépcső vezet fel a kertekhez és a komplexum mögé, ahol a 13. században felépült a Milizie-torony.
A Nagy Csarnokban, amelyet hat keresztboltozat fed, kezdődik a múzeum. Minden fórumot egy-egy jelentős darab mutat be, följebb pedig a Caesar- és az Augustus-fórumnak szentelt részek következnek, összeillesztett töredékekkel, amelyek visszaadják az elpusztult épületek térfogatát.
A múzeum az eredeti töredékekből, másolatokból és moduláris kőkiegészítésekből állítja össze a darabokat, a visszafordíthatóság elve szerint: minden kiegészítés eltávolítható az eredeti sérelme nélkül.
Még a padló is mesél. A rómaiak a szabadban az opus spicatumot használták: élére állított, halszálka mintában lerakott téglákat, amelyeket gyakran kovakő mozaikkockákból készült fekete mozaik borított, hogy vízhatlanná tegye a helyiségeket.