Leírás
A Santa Cecilia Nemzeti Akadémia Hangszermúzeuma Olaszország egyik legjelentősebb hangszergyűjteményével rendelkezik, amelynek legféltettebb darabjait most a kiállítótérben tekintheted meg. A gyűjtemény a bibliomediateka történeti és dokumentációs anyagaival együtt az Akadémia tevékenységének természetes kiegészítője: része a történetének, éppúgy, mint jelenének zenei és oktatási intézményként.
A múzeumot már 1895-ben létrehozta az akkori Királyi Akadémia. Abban az időben a régi zene iránti új, általános érdeklődés és előadási gyakorlatának újrafelfedezése más jelentős európai oktatási intézményeket, például a párizsi és a brüsszeli konzervatóriumot is arra ösztönzött, hogy olyan gyűjteményt hozzanak létre, amelyen keresztül a növendékek és a közönség közvetlenül megismerhetik a múltban használt hangszereket. Valójában még kevés információ állt rendelkezésre arról, milyen hangszereken játszottak a korábbi évszázadokban, és mennyire eltértek azok a technikák, amelyekkel a darabokat előadták, és erről a tudatosság is csekély volt.
Rómában ezekkel a kutatásokkal foglalkoztak többek között az Accademia di Santa Cecilia tagjai közül Oscar Chilesotti, Giuseppe Branzoli és az akkori könyvtáros, Adolf Berwin. Az Akadémia elnökével, San Martino gróffal együtt mindannyian hozzájárultak a múzeum megalapításához, saját hangszereik adományozásával is. Nekik köszönhető az 1889. május 8-án és 10-én megtartott két „régizene-est” megszervezése. Néhány nappal később, május 24-én Branzoli egy „történelmi koncerten” is részt vett, amelyet a Római Zenei Társaság szervezett, és amely az Akadémia gyűjteményének megalapozásában döntő állomásnak számít.
A kiállított hangszerek között olasz húros hangszereket (gitárokat, mandolinokat, mandolonékat, stradivarikat, hárfákat), valamint japán, kínai és jemeni darabokat találsz. Láthatsz még katonai dobokat, kürtöket, tubákat és spinéteket.
A múzeumot már 1895-ben létrehozta az akkori Királyi Akadémia. Abban az időben a régi zene iránti új, általános érdeklődés és előadási gyakorlatának újrafelfedezése más jelentős európai oktatási intézményeket, például a párizsi és a brüsszeli konzervatóriumot is arra ösztönzött, hogy olyan gyűjteményt hozzanak létre, amelyen keresztül a növendékek és a közönség közvetlenül megismerhetik a múltban használt hangszereket. Valójában még kevés információ állt rendelkezésre arról, milyen hangszereken játszottak a korábbi évszázadokban, és mennyire eltértek azok a technikák, amelyekkel a darabokat előadták, és erről a tudatosság is csekély volt.
Rómában ezekkel a kutatásokkal foglalkoztak többek között az Accademia di Santa Cecilia tagjai közül Oscar Chilesotti, Giuseppe Branzoli és az akkori könyvtáros, Adolf Berwin. Az Akadémia elnökével, San Martino gróffal együtt mindannyian hozzájárultak a múzeum megalapításához, saját hangszereik adományozásával is. Nekik köszönhető az 1889. május 8-án és 10-én megtartott két „régizene-est” megszervezése. Néhány nappal később, május 24-én Branzoli egy „történelmi koncerten” is részt vett, amelyet a Római Zenei Társaság szervezett, és amely az Akadémia gyűjteményének megalapozásában döntő állomásnak számít.
A kiállított hangszerek között olasz húros hangszereket (gitárokat, mandolinokat, mandolonékat, stradivarikat, hárfákat), valamint japán, kínai és jemeni darabokat találsz. Láthatsz még katonai dobokat, kürtöket, tubákat és spinéteket.