Leírás
A múzeumot 1931-ben Alfredo Rocco igazságügy-miniszter (a „Guardasigilli”) alapította. Kezdetben a Via Giulián álló, 17. századi Carceri Nuove (Új Börtön) épületében rendezték be, majd 1975-ben átköltöztették a szomszédos egykori fiatalkorúak börtönébe, a Palazzo del Gonfalone épületébe.
A múzeum eredetileg három tematikus részből állt, és az volt a célja, hogy összegyűjtse és a kutatók rendelkezésére bocsássa a bűnözéssel kapcsolatos legjelentősebb tárgyakat, a kínzóeszközöktől a bűnjelekig. Ezért kiállították a halál eszközeit, például a súlyos guillotine-okat, valamint kínzóeszközöket, például a belül tüskékkel ellátott vas szarkofágokat és az emberi test alakú ketreceket.
Mellettük láthatók híres bűntettekhez használt kardok és pisztolyok, továbbá Róma leghíresebb hóhérának, Mastro Tittának a különleges vörös vászonköpenye is.
Az 1990-es években a tematikus termek rendszerét három korszakra osztott történeti-kulturális útvonal váltotta fel. A bűnözés fejlődésének története mellett a börtönintézmény és a büntetés-végrehajtási reform története is bemutatásra kerül.
A múzeum eredetileg három tematikus részből állt, és az volt a célja, hogy összegyűjtse és a kutatók rendelkezésére bocsássa a bűnözéssel kapcsolatos legjelentősebb tárgyakat, a kínzóeszközöktől a bűnjelekig. Ezért kiállították a halál eszközeit, például a súlyos guillotine-okat, valamint kínzóeszközöket, például a belül tüskékkel ellátott vas szarkofágokat és az emberi test alakú ketreceket.
Mellettük láthatók híres bűntettekhez használt kardok és pisztolyok, továbbá Róma leghíresebb hóhérának, Mastro Tittának a különleges vörös vászonköpenye is.
Az 1990-es években a tematikus termek rendszerét három korszakra osztott történeti-kulturális útvonal váltotta fel. A bűnözés fejlődésének története mellett a börtönintézmény és a büntetés-végrehajtási reform története is bemutatásra kerül.