Leírás
Rómában, a Palazzo Primoli épületében található, 1995 júniusában megnyílt Mario Praz Ház-Múzeum, a neves anglista, esszéíró és kritikus, Mario Praz (1896–1982) egykori otthona, 10 helyiségben mutatja be a gyűjteményét alkotó több mint 1200 darabot: festményeket, szobrokat, bútorokat és berendezési tárgyakat. A 18. század vége és a 19. század első fele közé keltezhető műtárgyak egy olyan elbűvölő, karakteres otthont idéznek meg, amilyen a 19. század közepén valóban létezhetett.
Valójában minden egyes darabot maga a gyűjtő vásárolt meg az európai antikpiacon, több mint hatvan év alatt, és gondosan elrendezte őket római lakóhelyein: előbb a Via Giulián álló Palazzo Ricci tágas lakásában, majd 1969-től a Palazzo Primoliban, ahol haláláig élt.
Számos utazása kínált alkalmat a vásárlásra, ez határozta meg a gyűjtemény európai jellegét is: angol bútorok, francia bronzok, orosz malachittárgyak, cseh kristályok, német porcelánok, itáliai és európai városképek, az uralkodócsaládok – a Bourbonoktól a Bonapartékig – portréi, valamint rengeteg ismeretlen, 19. századi ember arcképe. Az állam 1986-ban vásárolta meg a gyűjteményt az örökösöktől, majd pontosan abban az elrendezésben helyezték el újra, ahogyan a gyűjtő kialakította, azokban a helyiségekben, ahol utolsó éveit az alapítvány bérlőjeként töltötte.
Valójában minden egyes darabot maga a gyűjtő vásárolt meg az európai antikpiacon, több mint hatvan év alatt, és gondosan elrendezte őket római lakóhelyein: előbb a Via Giulián álló Palazzo Ricci tágas lakásában, majd 1969-től a Palazzo Primoliban, ahol haláláig élt.
Számos utazása kínált alkalmat a vásárlásra, ez határozta meg a gyűjtemény európai jellegét is: angol bútorok, francia bronzok, orosz malachittárgyak, cseh kristályok, német porcelánok, itáliai és európai városképek, az uralkodócsaládok – a Bourbonoktól a Bonapartékig – portréi, valamint rengeteg ismeretlen, 19. századi ember arcképe. Az állam 1986-ban vásárolta meg a gyűjteményt az örökösöktől, majd pontosan abban az elrendezésben helyezték el újra, ahogyan a gyűjtő kialakította, azokban a helyiségekben, ahol utolsó éveit az alapítvány bérlőjeként töltötte.