Leírás
A Castel Sant'Angelo 1925 óta ad otthont a Nemzeti Múzeumnak, amely művészeti és történeti gyűjteményeket, valamint az olasz hadsereg emlékeit mutatja be az erre az alkalomra felújított, monumentális keretben. Az ókori római épületek „újrahasznosításának” római gyakorlatát jelképező erőd hatalmas tömegével a Tevere jobb partján magasodik, nem messze a Szent Péter-bazilikától, a Bernini-féle Sant'Angelo-híd perspektivikus sorának végén.
Az emlékmű összetett, rétegzett története három fő magra vezethető vissza: a római császári mauzóleum maradványaira (a csigavonalú rámpa a négy óriási szellőzőnyílással, a császári család hamvainak szánt urnaterem, valamint a tömb hengeres felső részében kialakított három egymásra épített helyiség), az erődítménnyé alakított várra (a körbefutó őrjárattal és az evangélistáknak szentelt négy bástyával) és a pápai lakosztályokra (köztük olyan kis ékszerekkel, mint X. Leó kápolnája és VII. Kelemen fürdőszobája). Ez a történet egyszerre alkotja a kiállítási útvonal tartalmát és keretét. A gyűjtemények igen változatosak: szobrok, festmények, márványleletek, fegyverek, bútorok és különféle eredetű tárgyak találhatók itt. Egy részüket a mauzóleum csigavonalú rámpájának feltárásakor találták, egy részüket a Museo Nazionale Romano Diocletianus-termákban működő részlege és a megszűnt Iparművészeti Múzeum adta át, más részüket pedig az antikvitáspiacon vásárolták, illetve az 1911-es világkiállítás alkalmából rendezett tárlatok után szerezték meg. A gyűjtemények hagyatékaiból létrejött képtár kicsi, de kiemelkedő minőségű.
A Menotti és a Contini Bonaccossi gyűjtemény a történelmi lakosztályok termeiben látható, a „stílusbútoros berendezés” múzeumi elve szerint: a művek különfélesége mellett a szerzők értéke tűnik ki, köztük Crivelli, Lotto, Dossi és Signorelli. A szoborgyűjtemény központi darabja Raffaello da Montelupo kőangyala, amely ma a Díszudvarban áll, de 1752-ig a vár tetején állt, és ahhoz a középkori legendához kötődik, amely szerint Nagy Szent Gergely idején megjelenése megállította a pestisjárványt.
A fegyvergyűjteményben, amely az emlékmű tetején, IV. Piusz kis termeiben található, és új, még be nem fejezett elrendezést kap, inkább a míves antik tárgy jellegét kívánták kiemelni, mint az emlékét, de olyan darabokat válogattak, amelyek biztosan kapcsolódnak a vár történetéhez. Fegyverek, felszerelések és egyenruhák láthatók itt a 15. századtól a 19. századig.
Adrianeo- és Festoni-terem – A két termet évekig kizárták a múzeum látogatási útvonalából, de a 2007 júniusában megkezdett restaurálás után újra megtekinthetők. A munkák a 60 négyzetméternyi fríz mellett a falakat, a padlókat, a fa mennyezeteket, a kőelemeket és a berendezéseket is érintették, azzal a céllal, hogy ne csak a díszítést őrizzék meg, hanem a termek egészének látogathatóságát is érezhetően javítsák.
A most befejezett restaurálással a két fríz, amelyet 1544 júliusa és a következő év júliusa között Luzio Luzi, Prospero Fontana és segédeik festettek, visszanyerte az eredeti színek gazdagságát és intenzitását. A diagnosztikai vizsgálatok pedig, amelyek feltárták a felhasznált anyagokat és az alkalmazott technikát, hozzájárultak ahhoz, hogy jobban megismerjük a munkákon dolgozó művészek különböző kezeit.
Az emlékmű összetett, rétegzett története három fő magra vezethető vissza: a római császári mauzóleum maradványaira (a csigavonalú rámpa a négy óriási szellőzőnyílással, a császári család hamvainak szánt urnaterem, valamint a tömb hengeres felső részében kialakított három egymásra épített helyiség), az erődítménnyé alakított várra (a körbefutó őrjárattal és az evangélistáknak szentelt négy bástyával) és a pápai lakosztályokra (köztük olyan kis ékszerekkel, mint X. Leó kápolnája és VII. Kelemen fürdőszobája). Ez a történet egyszerre alkotja a kiállítási útvonal tartalmát és keretét. A gyűjtemények igen változatosak: szobrok, festmények, márványleletek, fegyverek, bútorok és különféle eredetű tárgyak találhatók itt. Egy részüket a mauzóleum csigavonalú rámpájának feltárásakor találták, egy részüket a Museo Nazionale Romano Diocletianus-termákban működő részlege és a megszűnt Iparművészeti Múzeum adta át, más részüket pedig az antikvitáspiacon vásárolták, illetve az 1911-es világkiállítás alkalmából rendezett tárlatok után szerezték meg. A gyűjtemények hagyatékaiból létrejött képtár kicsi, de kiemelkedő minőségű.
A Menotti és a Contini Bonaccossi gyűjtemény a történelmi lakosztályok termeiben látható, a „stílusbútoros berendezés” múzeumi elve szerint: a művek különfélesége mellett a szerzők értéke tűnik ki, köztük Crivelli, Lotto, Dossi és Signorelli. A szoborgyűjtemény központi darabja Raffaello da Montelupo kőangyala, amely ma a Díszudvarban áll, de 1752-ig a vár tetején állt, és ahhoz a középkori legendához kötődik, amely szerint Nagy Szent Gergely idején megjelenése megállította a pestisjárványt.
A fegyvergyűjteményben, amely az emlékmű tetején, IV. Piusz kis termeiben található, és új, még be nem fejezett elrendezést kap, inkább a míves antik tárgy jellegét kívánták kiemelni, mint az emlékét, de olyan darabokat válogattak, amelyek biztosan kapcsolódnak a vár történetéhez. Fegyverek, felszerelések és egyenruhák láthatók itt a 15. századtól a 19. századig.
Adrianeo- és Festoni-terem – A két termet évekig kizárták a múzeum látogatási útvonalából, de a 2007 júniusában megkezdett restaurálás után újra megtekinthetők. A munkák a 60 négyzetméternyi fríz mellett a falakat, a padlókat, a fa mennyezeteket, a kőelemeket és a berendezéseket is érintették, azzal a céllal, hogy ne csak a díszítést őrizzék meg, hanem a termek egészének látogathatóságát is érezhetően javítsák.
A most befejezett restaurálással a két fríz, amelyet 1544 júliusa és a következő év júliusa között Luzio Luzi, Prospero Fontana és segédeik festettek, visszanyerte az eredeti színek gazdagságát és intenzitását. A diagnosztikai vizsgálatok pedig, amelyek feltárták a felhasznált anyagokat és az alkalmazott technikát, hozzájárultak ahhoz, hogy jobban megismerjük a munkákon dolgozó művészek különböző kezeit.