Leírás
A Palatinus első antiquariuma a 19. század második felében jött létre a Domus Tiberiana melletti épületben, és a III. Napóleon megbízásából végzett ásatások leleteit őrizte. Miután az épületet 1882-ben lebontották, az anyagot a Diocletianus-termák épületegyüttesébe szállították.
Az 1930-as években Alfonso Bartoli, aki sikeres ásatásokat vezetett a Domus Augustanában, kialakította a Palatinus mai antiquariumát a Látogatás Apácáinak egykori kolostorának átalakításával. Ebbe az új otthonba kerültek vissza a Diocletianus-termákból származó leletek és a Palatinus legutóbbi ásatásainak anyaga.
A második világháború kitörésekor biztonsági okokból a leletek nagy részét a felügyelőség Piazza delle Finanze-i raktáraiba szállították. A háború után úgy döntöttek, hogy a legnagyobb művészi értékű darabok a Museo Nazionale Romóban maradnak, a Palatinusi Antiquariumba pedig a helyhez és műemlékeihez szorosabban kötődő anyag kerül.
A múzeum jelenleg őskori leleteket mutat be a germalusi kunyhós településről, amelyet makett is bemutat; a Magna Mater, a Victoria és az Apollón templomai közelében talált kőlapokat; a császári palotákból származó szobrászati anyagot (szobrokat, oszlopfőket, építészeti díszítés töredékeit); valamint Nero Domus Transitoriájának festett díszítéséből egy részt.
Híres még egy istenkáromló jellegű falfirka a Pedagogiumból, amely szamárfejű megfeszítettet ábrázol. A Domus Augustana egy szomszédos helyiségében pedig, amely a Loggetta Mattei 16. századi díszítésének egy részét is őrzi, az Aula Isiaca freskóit állították ki.
A Bimillenárium alkalmából a földszint alatti szintet felújították, és egy további helyiséggel bővítették. Egy rövid általános bevezető után a Palatinus az eredetektől a köztársaság koráig tartó útvonala következik: tömören bemutatja a domb első korszakait és Romulus városának alapítását.
A helyiség kiállítótere megnőtt a nyitott ásatási terület lefedésével: egy átlátszó padlón sétálva láthatók lesznek az ásatások során előkerült alsó szerkezetek, amelyek a császári palota különböző korszakaiból valók (Augustus és a Iulius–Claudius-dinasztia, Nero és a Flaviusok idejéből). Ezek a maradványok eltérő építési technikájukkal és tájolásukkal könnyebben érthetővé teszik a császári palota átalakulásának történetét.
Az 1930-as években Alfonso Bartoli, aki sikeres ásatásokat vezetett a Domus Augustanában, kialakította a Palatinus mai antiquariumát a Látogatás Apácáinak egykori kolostorának átalakításával. Ebbe az új otthonba kerültek vissza a Diocletianus-termákból származó leletek és a Palatinus legutóbbi ásatásainak anyaga.
A második világháború kitörésekor biztonsági okokból a leletek nagy részét a felügyelőség Piazza delle Finanze-i raktáraiba szállították. A háború után úgy döntöttek, hogy a legnagyobb művészi értékű darabok a Museo Nazionale Romóban maradnak, a Palatinusi Antiquariumba pedig a helyhez és műemlékeihez szorosabban kötődő anyag kerül.
A múzeum jelenleg őskori leleteket mutat be a germalusi kunyhós településről, amelyet makett is bemutat; a Magna Mater, a Victoria és az Apollón templomai közelében talált kőlapokat; a császári palotákból származó szobrászati anyagot (szobrokat, oszlopfőket, építészeti díszítés töredékeit); valamint Nero Domus Transitoriájának festett díszítéséből egy részt.
Híres még egy istenkáromló jellegű falfirka a Pedagogiumból, amely szamárfejű megfeszítettet ábrázol. A Domus Augustana egy szomszédos helyiségében pedig, amely a Loggetta Mattei 16. századi díszítésének egy részét is őrzi, az Aula Isiaca freskóit állították ki.
A Bimillenárium alkalmából a földszint alatti szintet felújították, és egy további helyiséggel bővítették. Egy rövid általános bevezető után a Palatinus az eredetektől a köztársaság koráig tartó útvonala következik: tömören bemutatja a domb első korszakait és Romulus városának alapítását.
A helyiség kiállítótere megnőtt a nyitott ásatási terület lefedésével: egy átlátszó padlón sétálva láthatók lesznek az ásatások során előkerült alsó szerkezetek, amelyek a császári palota különböző korszakaiból valók (Augustus és a Iulius–Claudius-dinasztia, Nero és a Flaviusok idejéből). Ezek a maradványok eltérő építési technikájukkal és tájolásukkal könnyebben érthetővé teszik a császári palota átalakulásának történetét.