Vatikáni obeliszk

Vatikáni obeliszk

Piazza San Pietro. (Térkép megnyitása)

Leírás

Ennek az obeliszknek – az Esquilino téren és a Quirinale téren álló társaihoz hasonlóan – nincsenek díszített oldalai. Feltehetően ezeket az obeliszkeket befejezetlenül, közvetlenül a kőfejtőből szállították Rómába, a díszítés vagy a feliratok hiányát pedig annak tulajdonítják, hogy a megrendelő fáraó korán meghalt.

A Vatikáni obeliszk jelentőségét elsősorban a körülötte elterülő környezet súlya adja. Vörös gránitból készült, magassága több mint 25 méter. Eredetileg elérhette volna a 45 métert is, de talán eltört, amikor Augustus parancsára felállították Alexandria Forum Iuliumán.

Caligula császár i. sz. 37-ben elrendelte a Rómába szállítását, ahol a Vatikáni cirkuszban, más néven Caligula és Nero cirkuszában állították fel. A hagyomány szerint ezen a helyen számos keresztényt végeztek ki vértanúként, köztük magát Szent Pétert is.

Azt, hogy ez az obeliszk a többivel ellentétben mindig állva maradt, éppen annak tulajdonítják, hogy mekkora jelentősége volt az emberek számára, akik e gyászos események tanújának tekintették. Az is biztos, hogy a környező épületekhez való közelsége miatt, ha ledöntötték volna, azokra zuhanhatott volna. Első római helyéről a közeli Szent Péter-bazilika építési munkálatai miatt mozdították el.

Több meg nem valósult terv után V. Sixtus pápa határozott akaratának köszönhetően szállították át a Szent Péter tér közepére, a grandiózus feladatot közvetlenül Domenico Fontanára (1543–1607) bízva. Ekkor megvizsgálták a csúcson lévő gömb tartalmát is (ma a Kapitóliumi Múzeumokban őrzik), amelyről azt hitték, hogy Caesar hamvait rejti, de poron kívül semmit sem találtak benne.

Nagyszámú korabeli metszet maradt fenn, amelyek egy modern riporthoz hasonlóan mutatják be a bonyolult szállítás szakaszait. A téren történő újbóli felállítás baleset nélkül és igen rövid idő alatt zajlott le; az egész lakosság izgatottan követte, az utolsó napon pedig diadalmenetben vitte körbe Domenico Fontanát.

Az obeliszket 1586. szeptember 10-én, „napnyugtakor” állították fel.