Leírás
A palotát 1477-ben építtette Girolamo Riario, Imola hercege, IV. Szixtusz pápa (1471–1484) unokaöccse, korábbi, középkori épületek helyén. Ezek között kis sorházak, tornyak és kertek álltak, amelyek valószínűleg a Tiberis kanyarulatát védő egységes erődrendszer részei voltak. A palota építésén ekkor dolgozott Melozzo da Forlì, Luca Pacioli és talán Leon Battista Alberti is.
1511-ben az épületet eladták Francesco Soderini bíborosnak. A 16. század folyamán további átalakításokat végeztek az épületegyüttesen, főként 1524 után, amikor Soderini bíboros meghalt, és a palotában Innocenzo Cybo bíboros lakott. Ebben az időszakban állítólag Baldassarre Peruzzi is részt vett a munkálatokban. 1568-ban a palotát Marco Sittico Altemps bíboros vásárolta meg, Wolfgang Hohenems német gróf (Olaszországban Altemps) és Chiara Medici, IV. Piusz pápa (1560–1565) nővérének fia.
Marco Sittico bíboros 1577 és 1595 között, halála évéig jelentős átalakításokat végeztetett az épületen id. Martino Longhi tervei alapján. Neki köszönhető többek között a Sant'Apollinare tér felőli sarokban álló tetőterasz, amelyet négy piramis alakú csúcsdísz koronáz, és kupola fed, rajta az Altemps család jelképével, egy ágaskodó kosszal.
A munkálatokban sok nagy művész működött közre, köztük Giacomo Della Porta, Flaminio Ponzio, Tommaso Schiratti, Girolamo Rainaldi és Onorio Longhi. A 17. század elején Giovanni Angelo Altemps herceg, Marco bíboros unokaöccse megépíttette a Szent Aniceto-kápolnát, a Goldoni Színházat, amely Róma egyik legrégebbi színházának számít, valamint a könyvtárat. A kápolnában helyezték el Aniceto vértanú pápa (155–166) ereklyéit, amelyeket a Szent Kallisztusz-katakombákban találtak meg, és VIII. Kelemen adományozott 1603-ban. Ez az egyetlen eset, hogy egy pápát magánépületben temettek el. A kápolnát Pomarancio és Ottavio Leoni díszítette.
1887-ben a palota a Szentszék tulajdonába került, és otthont adott a Pápai Spanyol Kollégiumnak. 1982-ben az olasz állam megvásárolta, majd hosszú restaurálás után a Római Nemzeti Múzeum székhelye lett. Itt látható az Altemps-gyűjtemény megmaradt része, valamint más jelentős antik gyűjtemények, például a Boncompagni Ludovisi-, a Mattei- és a Del Drago Albani-gyűjtemény.
A palota alaprajza L alakú. Három emeletes: az első emeleten egyszerű keretezésű ablakok vannak, a másodikon szemöldökgerendás ablakok erkélyekkel, a harmadikon szintén szemöldökgerendás ablakok. Az épületet konzolos koronázópárkány zárja. A Sant'Apollinare tér felőli oldalon számos kocsibeálló kapuja nyílik, a Via di Sant'Apollinare felőli homlokzaton pedig a bejárati kapu és a kváderkő sarokkiképzések láthatók. A kapun át a belső udvarra lépünk, amelynek árkádjai a bejárat felőli és a vele szemközti oldalon nyitottak, a másik két oldalon ablakokkal zártak. Az udvart az Altemps- és az Orsini-címerek díszítik.
Itt láthatod a nagy Altemps-gyűjtemény néhány szobrát.
1511-ben az épületet eladták Francesco Soderini bíborosnak. A 16. század folyamán további átalakításokat végeztek az épületegyüttesen, főként 1524 után, amikor Soderini bíboros meghalt, és a palotában Innocenzo Cybo bíboros lakott. Ebben az időszakban állítólag Baldassarre Peruzzi is részt vett a munkálatokban. 1568-ban a palotát Marco Sittico Altemps bíboros vásárolta meg, Wolfgang Hohenems német gróf (Olaszországban Altemps) és Chiara Medici, IV. Piusz pápa (1560–1565) nővérének fia.
Marco Sittico bíboros 1577 és 1595 között, halála évéig jelentős átalakításokat végeztetett az épületen id. Martino Longhi tervei alapján. Neki köszönhető többek között a Sant'Apollinare tér felőli sarokban álló tetőterasz, amelyet négy piramis alakú csúcsdísz koronáz, és kupola fed, rajta az Altemps család jelképével, egy ágaskodó kosszal.
A munkálatokban sok nagy művész működött közre, köztük Giacomo Della Porta, Flaminio Ponzio, Tommaso Schiratti, Girolamo Rainaldi és Onorio Longhi. A 17. század elején Giovanni Angelo Altemps herceg, Marco bíboros unokaöccse megépíttette a Szent Aniceto-kápolnát, a Goldoni Színházat, amely Róma egyik legrégebbi színházának számít, valamint a könyvtárat. A kápolnában helyezték el Aniceto vértanú pápa (155–166) ereklyéit, amelyeket a Szent Kallisztusz-katakombákban találtak meg, és VIII. Kelemen adományozott 1603-ban. Ez az egyetlen eset, hogy egy pápát magánépületben temettek el. A kápolnát Pomarancio és Ottavio Leoni díszítette.
1887-ben a palota a Szentszék tulajdonába került, és otthont adott a Pápai Spanyol Kollégiumnak. 1982-ben az olasz állam megvásárolta, majd hosszú restaurálás után a Római Nemzeti Múzeum székhelye lett. Itt látható az Altemps-gyűjtemény megmaradt része, valamint más jelentős antik gyűjtemények, például a Boncompagni Ludovisi-, a Mattei- és a Del Drago Albani-gyűjtemény.
A palota alaprajza L alakú. Három emeletes: az első emeleten egyszerű keretezésű ablakok vannak, a másodikon szemöldökgerendás ablakok erkélyekkel, a harmadikon szintén szemöldökgerendás ablakok. Az épületet konzolos koronázópárkány zárja. A Sant'Apollinare tér felőli oldalon számos kocsibeálló kapuja nyílik, a Via di Sant'Apollinare felőli homlokzaton pedig a bejárati kapu és a kváderkő sarokkiképzések láthatók. A kapun át a belső udvarra lépünk, amelynek árkádjai a bejárat felőli és a vele szemközti oldalon nyitottak, a másik két oldalon ablakokkal zártak. Az udvart az Altemps- és az Orsini-címerek díszítik.
Itt láthatod a nagy Altemps-gyűjtemény néhány szobrát.