Leírás
A palota építését Pietro Aldobrandini kezdte meg, aki a munkálatokat a città di castellói Matteo Bartolinira bízta (1580–1586). Egyes források szerint az építkezésen Giacomo Della Porta és Maderno is dolgozott, tényleges közreműködésüket azonban sosem sikerült tisztázni.
1659-ben az még befejezetlen épületet eladták Mario és Agostino Chiginek, VII. Sándor pápa (1655–1667) testvérének, illetve unokaöccsének. Ők Felice Della Grecára bízták a befejező munkálatokat, akit 1677-től G. B. Contini követett. 1694 és 1696 között megépült az attika, a Colonna téri kapu, az udvari díszkút és a belső terek gazdag díszítése pedig a 18. századból származik.
1917-ben az olasz kormány megvásárolta a palotát, és több minisztérium székhelyeként használta. Az elmúlt század hatvanas éveitől, egy teljes körű felújítást (1959–61) követően az épület a Minisztertanács Elnökségének székhelye lett.
Kívülről az épület egységes tömbként jelenik meg, a XVI. század végére jellemző szigorú vonalakkal. A főhomlokzaton, a Via del Corso felőli oldalon az első emelet ablakait felváltva ívelt és háromszögű timpanonok keretezik; a Colonna tér felőli homlokzat hosszabb, és gazdagon díszített kapuzata (1739) van.
A belső terek közül említést érdemel Della Greca udvara, benne a Chigi–Della Rovere család címereivel díszített kúttal (1740), valamint az első emeletre vezető díszlépcső, ahol a Minisztertanács nagyterme található. Az Aranyteremben, amely Giovanni Stern tervezte neoklasszicista helyiség (1765–1767), a mennyezeten Baciccia Alvó Endymion című alkotása látható.
1659-ben az még befejezetlen épületet eladták Mario és Agostino Chiginek, VII. Sándor pápa (1655–1667) testvérének, illetve unokaöccsének. Ők Felice Della Grecára bízták a befejező munkálatokat, akit 1677-től G. B. Contini követett. 1694 és 1696 között megépült az attika, a Colonna téri kapu, az udvari díszkút és a belső terek gazdag díszítése pedig a 18. századból származik.
1917-ben az olasz kormány megvásárolta a palotát, és több minisztérium székhelyeként használta. Az elmúlt század hatvanas éveitől, egy teljes körű felújítást (1959–61) követően az épület a Minisztertanács Elnökségének székhelye lett.
Kívülről az épület egységes tömbként jelenik meg, a XVI. század végére jellemző szigorú vonalakkal. A főhomlokzaton, a Via del Corso felőli oldalon az első emelet ablakait felváltva ívelt és háromszögű timpanonok keretezik; a Colonna tér felőli homlokzat hosszabb, és gazdagon díszített kapuzata (1739) van.
A belső terek közül említést érdemel Della Greca udvara, benne a Chigi–Della Rovere család címereivel díszített kúttal (1740), valamint az első emeletre vezető díszlépcső, ahol a Minisztertanács nagyterme található. Az Aranyteremben, amely Giovanni Stern tervezte neoklasszicista helyiség (1765–1767), a mennyezeten Baciccia Alvó Endymion című alkotása látható.