Leírás
A Palazzo dei Filippini épületegyüttese a kolostorból és az oratóriumból áll, és egy hatalmas háztömböt foglal el a Chiesa Nuova tér, a via dei Filippini, a piazza dell’Orologio, a via del Governo Vecchio és a via della Chiesa Nuova között.
A terv Borromini munkája, aki 1637-ben megnyerte a filippinus atyák által kiírt pályázatot az új épületek megépítésére. A kolostor három téglahomlokzatából mindegyik négyemeletes, egyszerű keretezésű, téglalap alakú ablakokkal. Az épület egyszerűségét és szigorúságát csak az Óratorony töri meg, amelyet elegáns vas koronázás díszít. Az óra eredeti szerkezete 1649-ből való, ma a Museo di Romában található.
Az oratórium jelentősen eltér a kolostor egyszerű vonalaitól, és a barokk művészet egyik remekműve.
A teljes egészében téglából épült homlokzatot a kitárt karú emberi test ihlette, mintha csak át akarná ölelni a híveket. A íves felületet két szint tagolja, amelyeket korinthoszi fejezetű lizénák osztanak fel, és egy széles párkány választ el egymástól. Az elsőn a középső rész domború; az ajtó felett timpanon áll, két oldalán pedig fülkés ablakok vannak.
A második szint középső része homorú, itt nyílik az erkélyes ablak, amely fölött kazettás ív áll, közepén a Szentlélek galambjával. A homlokzatot vegyesvonalú oromzat koronázza.
Az oratórium belső terét, amelyet ma Sala Borromininek hívnak, és konferenciák, nyilvános viták helyszínéül szolgál, ión fejezetű pillérek és egy második, kis pillérekkel tagolt szint ritmizálja; a két rövid oldalon egy-egy loggia áll. Az együttes emeletén található a Biblioteca Vallicelliana.
A terv Borromini munkája, aki 1637-ben megnyerte a filippinus atyák által kiírt pályázatot az új épületek megépítésére. A kolostor három téglahomlokzatából mindegyik négyemeletes, egyszerű keretezésű, téglalap alakú ablakokkal. Az épület egyszerűségét és szigorúságát csak az Óratorony töri meg, amelyet elegáns vas koronázás díszít. Az óra eredeti szerkezete 1649-ből való, ma a Museo di Romában található.
Az oratórium jelentősen eltér a kolostor egyszerű vonalaitól, és a barokk művészet egyik remekműve.
A teljes egészében téglából épült homlokzatot a kitárt karú emberi test ihlette, mintha csak át akarná ölelni a híveket. A íves felületet két szint tagolja, amelyeket korinthoszi fejezetű lizénák osztanak fel, és egy széles párkány választ el egymástól. Az elsőn a középső rész domború; az ajtó felett timpanon áll, két oldalán pedig fülkés ablakok vannak.
A második szint középső része homorú, itt nyílik az erkélyes ablak, amely fölött kazettás ív áll, közepén a Szentlélek galambjával. A homlokzatot vegyesvonalú oromzat koronázza.
Az oratórium belső terét, amelyet ma Sala Borromininek hívnak, és konferenciák, nyilvános viták helyszínéül szolgál, ión fejezetű pillérek és egy második, kis pillérekkel tagolt szint ritmizálja; a két rövid oldalon egy-egy loggia áll. Az együttes emeletén található a Biblioteca Vallicelliana.