Leírás
A palota egy négy évszázadon át tartó, összetett építéstörténet eredménye, és Róma azon kevés palotájának egyike, amelyet még ma is az egykori tulajdonosok lakják: bútorainak és műkincseinek rendkívüli gyűjteményét érintetlenül őrzik.
A legrégibb magot a 15. század közepén kezdte építeni Nicolò Acciapacci bíboros, majd Fazio Santorio bíboros vette át a helyét. Santorio 1505 és 1507 között teljesen újjáépítette az épületet, de II. Gyula pápa nyomására kénytelen volt átengedni a Della Rovere családnak.
A palotát 1601-ben vásárolta meg Pietro Aldobrandini bíboros, VIII. Kelemen unokaöccse, és tovább bővítette. 1647-ben Olimpia Aldobrandini hozományként Camillo Pamphiljnek, X. Ince unokaöccsének vitte, aki Antonio Del Grandéra bízta a Via Lata és a Via della Gatta felőli homlokzatok megépítését.
A Via del Corso felőli homlokzatot 1731 és 1734 között Gabriele Valvassori készítette, a Via del Plebiscito felőli szárny (1739–44) és a díszlépcső (1748–49) pedig Paolo Ameli munkája. Az utolsó, Andrea Busiri Vici irányította beavatkozások a 19. század második felére datálhatók, ezek során új homlokzatok épültek a Via della Gatta és a Vicolo Doria felől.
A Via del Corso felé néző, hullámzó homlokzat Valvassori remekműve: ablakok sűrű sora követi egymást, borrominis hangulatú, fantáziadús keretezéssel. A 18. század eleji római építészet egyik legújítóbb és legeredetibb alkotása. A kapun át a gyönyörű, négyszögletes udvarra jutsz, amelynek kétszintes árkádsora részben Santorio 16. századi munkálataiból származik.
A Doria Pamphilj-galériában számos remekmű mellett Velázquez, Caravaggio és Bernini alkotásait is megcsodálhatod.
A legrégibb magot a 15. század közepén kezdte építeni Nicolò Acciapacci bíboros, majd Fazio Santorio bíboros vette át a helyét. Santorio 1505 és 1507 között teljesen újjáépítette az épületet, de II. Gyula pápa nyomására kénytelen volt átengedni a Della Rovere családnak.
A palotát 1601-ben vásárolta meg Pietro Aldobrandini bíboros, VIII. Kelemen unokaöccse, és tovább bővítette. 1647-ben Olimpia Aldobrandini hozományként Camillo Pamphiljnek, X. Ince unokaöccsének vitte, aki Antonio Del Grandéra bízta a Via Lata és a Via della Gatta felőli homlokzatok megépítését.
A Via del Corso felőli homlokzatot 1731 és 1734 között Gabriele Valvassori készítette, a Via del Plebiscito felőli szárny (1739–44) és a díszlépcső (1748–49) pedig Paolo Ameli munkája. Az utolsó, Andrea Busiri Vici irányította beavatkozások a 19. század második felére datálhatók, ezek során új homlokzatok épültek a Via della Gatta és a Vicolo Doria felől.
A Via del Corso felé néző, hullámzó homlokzat Valvassori remekműve: ablakok sűrű sora követi egymást, borrominis hangulatú, fantáziadús keretezéssel. A 18. század eleji római építészet egyik legújítóbb és legeredetibb alkotása. A kapun át a gyönyörű, négyszögletes udvarra jutsz, amelynek kétszintes árkádsora részben Santorio 16. századi munkálataiból származik.
A Doria Pamphilj-galériában számos remekmű mellett Velázquez, Caravaggio és Bernini alkotásait is megcsodálhatod.