Leírás
Azt a telket, amelyen a Madama-palota épült, 1478-ban a farfai birodalmi apátság szerzetesei átengedték Franciaországnak, amely helyet keresett a Rómába érkező francia zarándokok elszállásolására.
Az első jelentős átalakításokra akkor került sor, amikor az épület a Medici család birtokába jutott. Giovanni de’ Medici bíboros, Nagyszerű Lőrinc fia és a későbbi X. Leó pápa 1505-ben úgy döntött, megvásárolja; a palotát Giuliano da Sangallo tervei alapján felújították, és oda szállították Giovanni de’ Medici könyvtárának azt a részét, amely a Medicik Firenzéből való elűzése után megmaradt.
X. Leó 1521-ben bekövetkezett halálakor a Madama-palotát unokatestvére, Giulio de’ Medici kapta meg, aki már régóta lakott benne, mielőtt VII. Kelemenként a pápai trónra lépett. 1534-ben az épületet Alessandro de’ Medici örökölte. Amikor ő 1537-ben meghalt, az épület haszonélvezeti jogát felesége, Habsburg Margit kapta meg, akit „Madamának” neveztek (innen kapta a palota a nevét); V. Károly természetes lánya, Parma és Piacenza hercegnéje itt rendezte be a rezidenciáját.
A 17. században jelentős átépítésekre került sor, ezek adták az épület mai arculatát: a barokk homlokzatot Paolo Marucelli tervezte, és 1642-ben készült el, a belső tereket pedig Romano Monanni irányításával díszes mennyezetek és frízek gazdagították.
1737-ben, Gian Gastone nagyherceg halálakor a Toszkánai Nagyhercegség a Medicitől a Lotharingiai-házra szállt, és vele együtt a Madama-palota is. További átalakításokra XIV. Benedek idején került sor, aki 1755-ben megvásárolta a palotát a lotharingiaiaktól, és a kormányzóság székhelyévé tette. Az épületen jelentős felújításokat végeztek: megnyitottak egy második udvart ott, ahol ma az ülésterem áll, a homlokzat előtti teret pedig Luigi Hostini rendezte át.
A 19. század második felében, IX. Piusz pápasága idején ide költöztették a Pénzügyminisztériumot.
1871 februárjában az épületet a Királyság Szenátusának székhelyéül választották, ezért új feladatához igazítva ismét átalakították.
Jelenleg a Madama-palotában működik az ülésterem, néhány parlamenti képviselőcsoport, az elnökség és a főtitkárság hivatala, valamint több, a parlamenti munkához közvetlenebbül kapcsolódó szolgálat és iroda.
Az első jelentős átalakításokra akkor került sor, amikor az épület a Medici család birtokába jutott. Giovanni de’ Medici bíboros, Nagyszerű Lőrinc fia és a későbbi X. Leó pápa 1505-ben úgy döntött, megvásárolja; a palotát Giuliano da Sangallo tervei alapján felújították, és oda szállították Giovanni de’ Medici könyvtárának azt a részét, amely a Medicik Firenzéből való elűzése után megmaradt.
X. Leó 1521-ben bekövetkezett halálakor a Madama-palotát unokatestvére, Giulio de’ Medici kapta meg, aki már régóta lakott benne, mielőtt VII. Kelemenként a pápai trónra lépett. 1534-ben az épületet Alessandro de’ Medici örökölte. Amikor ő 1537-ben meghalt, az épület haszonélvezeti jogát felesége, Habsburg Margit kapta meg, akit „Madamának” neveztek (innen kapta a palota a nevét); V. Károly természetes lánya, Parma és Piacenza hercegnéje itt rendezte be a rezidenciáját.
A 17. században jelentős átépítésekre került sor, ezek adták az épület mai arculatát: a barokk homlokzatot Paolo Marucelli tervezte, és 1642-ben készült el, a belső tereket pedig Romano Monanni irányításával díszes mennyezetek és frízek gazdagították.
1737-ben, Gian Gastone nagyherceg halálakor a Toszkánai Nagyhercegség a Medicitől a Lotharingiai-házra szállt, és vele együtt a Madama-palota is. További átalakításokra XIV. Benedek idején került sor, aki 1755-ben megvásárolta a palotát a lotharingiaiaktól, és a kormányzóság székhelyévé tette. Az épületen jelentős felújításokat végeztek: megnyitottak egy második udvart ott, ahol ma az ülésterem áll, a homlokzat előtti teret pedig Luigi Hostini rendezte át.
A 19. század második felében, IX. Piusz pápasága idején ide költöztették a Pénzügyminisztériumot.
1871 februárjában az épületet a Királyság Szenátusának székhelyéül választották, ezért új feladatához igazítva ismét átalakították.
Jelenleg a Madama-palotában működik az ülésterem, néhány parlamenti képviselőcsoport, az elnökség és a főtitkárság hivatala, valamint több, a parlamenti munkához közvetlenebbül kapcsolódó szolgálat és iroda.