Leírás
A Campo de' Fiori Róma belvárosának egyik legélénkebb tere a Navona tér és a Farnese-palota között: napközben szabadtéri piac, esténként fiatalokkal zsúfolt bárok, középen pedig Giordano Bruno sötét szobra. Ez Róma egyetlen történelmi tere, ahol nincs templom.
A piacot 1869 óta tartják itt, amikor a Navona térről ideköltöztették: fa standok és az árut védő nagy napernyők, olyan népies hangulattal, amely a 19. századi fotókon is szinte ugyanígy látszik. Az 1943-as „Campo de' fiori” című film Anna Magnanival és Aldo Fabrizivel éppen ezek között a standok között játszódik.
A tér közepén magasodik a Giordano Bruno-emlékmű, Ettore Ferrari alkotása: a filozófus és domonkos szerzetes bronzalakja pontosan azon a helyen áll, ahol máglyán elégették. Mellette találod a Terrina-kutat, annak a kútnak a másolatát, amely egykor a tér közepén állt.
A tér csak 1858 után nyerte el mai formáját, amikor lebontották az északi oldal házait. A Via dei Cappellari sarkán ma is áll a Locanda del Gallo, amely egykor Vannozza Cattanei tulajdona volt; néhány lépésre innen nyílik a Farnese tér és a Cancelleria-palota.
A név elárulja, mi volt itt korábban: a 15. századig nem tér, hanem virágos rét terült el itt, néhány veteményeskerttel. Egy kevéssé megbízható hagyomány viszont Florához, Pompeius egyik kedveséhez köti a nevet – Pompeius színháza ugyanis közvetlenül a szomszédban állt.
1456-ban III. Callixtus pápa kiköveztette a környéket, mivel a Vatikánba vezető út mentén feküdt. Erre jártak a követek és a bíborosok, körülötte fogadók és műhelyek nőttek ki a földből, és hetente kétszer lóvásárt tartottak.
A téren azonban halálos ítéleteket is végrehajtottak. 1600. február 17-én itt égették el elevenen Giordano Brunót, akit eretnekséggel vádoltak. Csaknem három évszázaddal később republikánus diákok szobrot állítottak neki a máglya helyén, Victor Hugo és Ibsen támogatásával, az egyház nyílt ellenségességével dacolva: 1889-ben avatták fel.
A piacot 1869 óta tartják itt, amikor a Navona térről ideköltöztették: fa standok és az árut védő nagy napernyők, olyan népies hangulattal, amely a 19. századi fotókon is szinte ugyanígy látszik. Az 1943-as „Campo de' fiori” című film Anna Magnanival és Aldo Fabrizivel éppen ezek között a standok között játszódik.
A tér közepén magasodik a Giordano Bruno-emlékmű, Ettore Ferrari alkotása: a filozófus és domonkos szerzetes bronzalakja pontosan azon a helyen áll, ahol máglyán elégették. Mellette találod a Terrina-kutat, annak a kútnak a másolatát, amely egykor a tér közepén állt.
A tér csak 1858 után nyerte el mai formáját, amikor lebontották az északi oldal házait. A Via dei Cappellari sarkán ma is áll a Locanda del Gallo, amely egykor Vannozza Cattanei tulajdona volt; néhány lépésre innen nyílik a Farnese tér és a Cancelleria-palota.
A név elárulja, mi volt itt korábban: a 15. századig nem tér, hanem virágos rét terült el itt, néhány veteményeskerttel. Egy kevéssé megbízható hagyomány viszont Florához, Pompeius egyik kedveséhez köti a nevet – Pompeius színháza ugyanis közvetlenül a szomszédban állt.
1456-ban III. Callixtus pápa kiköveztette a környéket, mivel a Vatikánba vezető út mentén feküdt. Erre jártak a követek és a bíborosok, körülötte fogadók és műhelyek nőttek ki a földből, és hetente kétszer lóvásárt tartottak.
A téren azonban halálos ítéleteket is végrehajtottak. 1600. február 17-én itt égették el elevenen Giordano Brunót, akit eretnekséggel vádoltak. Csaknem három évszázaddal később republikánus diákok szobrot állítottak neki a máglya helyén, Victor Hugo és Ibsen támogatásával, az egyház nyílt ellenségességével dacolva: 1889-ben avatták fel.