Leírás
A Tiberis-szigetet Trastevere városnegyeddel ez a híd köti össze. Valószínűleg Lucius Cestius építtette Kr. e. 46 körül; Caesar a spanyolországi háború idején őt bízta meg Róma kormányzásával. A századok során számos alkalommal restaurálták és építették át, a neve pedig szintén többször megváltozott.
365-ben Valentinianus, Valens és Gratianus császárok újíttatták fel, ezért „Gratianus-hídnak” is nevezték. Később „vashídnak” (ponte ferrato) is hívták, mert rengeteg vasláncra volt szükség ahhoz, hogy a függő malomkerekeket a parthoz rögzítsék. A kerekek – a forgatásukhoz szükséges szerkezettel együtt – egymáshoz kötött bárkákon álltak. Erre a megoldásra azért volt szükség, hogy Róma városát akkor is lássák liszttel, amikor Vitiges 537-ben elvágta a Tiberisen álló malmokat tápláló vízvezetékeket.
Később a közeli templomról, amely a Tiberis-sziget legnagyobb temploma, a „San Bartolomeo” nevet is megkapta. 1892-ben a hidat részben újjáépítették: a középső ív mellé két nagy oldalsó boltívet illesztettek, ezeket azonban az 1900-as árvíz után lezárták, hogy helyreállítsák a folyó régi áramlását.
Mérete 85 × 8 méter. Külső burkolata travertínó, amelynek egy része a Marcellus-színházból származik, a belső rész pedig tufa. A ma is álló márvány mellvédeken látható az 1892-es helyreállításra vonatkozó felirat.
365-ben Valentinianus, Valens és Gratianus császárok újíttatták fel, ezért „Gratianus-hídnak” is nevezték. Később „vashídnak” (ponte ferrato) is hívták, mert rengeteg vasláncra volt szükség ahhoz, hogy a függő malomkerekeket a parthoz rögzítsék. A kerekek – a forgatásukhoz szükséges szerkezettel együtt – egymáshoz kötött bárkákon álltak. Erre a megoldásra azért volt szükség, hogy Róma városát akkor is lássák liszttel, amikor Vitiges 537-ben elvágta a Tiberisen álló malmokat tápláló vízvezetékeket.
Később a közeli templomról, amely a Tiberis-sziget legnagyobb temploma, a „San Bartolomeo” nevet is megkapta. 1892-ben a hidat részben újjáépítették: a középső ív mellé két nagy oldalsó boltívet illesztettek, ezeket azonban az 1900-as árvíz után lezárták, hogy helyreállítsák a folyó régi áramlását.
Mérete 85 × 8 méter. Külső burkolata travertínó, amelynek egy része a Marcellus-színházból származik, a belső rész pedig tufa. A ma is álló márvány mellvédeken látható az 1892-es helyreállításra vonatkozó felirat.