Leírás
A hidat 1999-ben tervezték, és a Flaminio negyedben található Piazza Gentile da Fabrianót köti össze a Lungotevere Cadornával, a Delle Vittorie negyedben, a Foro Italico úszóstadionjának magasságában. Az építési munkák 2008-ban kezdődtek.
A beruházás a Zene és Művészetek Parkja projekt része, amely kelet–nyugati irányban, a Villa Glori – Monte Mario tengely mentén, a Via Guido Reni vonalában húzódik egészen a Foro Italico monumentális sportkomplexumának déli kapujáig. A mű elegánsan és könnyedén hangsúlyozza azt az erős társadalmi és városszerkezeti köteléket, amely az elmúlt évtizedekben a Flaminio és a Delle Vittorie negyed között kialakult.
A mintegy 8 millió euróba kerülő Zene hídja (Ponte della Musica) egy nemzetközi tervpályázat nyertes terve alapján épült. A tervet a londoni Buro Happold készítette, amely nemzetközileg ismert iroda (munkái Abu Dhabiban és New Yorkban egyaránt megcsodálhatók). Később csatlakozott hozzá a római Carlo Lotti & Associati társaság, az egyik legrégebbi olasz mérnöki cég, amely hidak és gátak építésére specializálódott.
A kiviteli tervezést az ATP Mario Petrangeli Associati srl végezte a Biggi-Guerrini irodával együtt. A kivitelezés irányítását Franco Policicchio vezetésével az ATP Carlo Lotti & Associati és a Buro Happold kapta meg. A gyalogos-, kerékpáros és tömegközlekedési forgalomra tervezett és megépített híd acél hídpályából áll, amelyet két lapos acélív tart. Az ívek vasbeton pillérekre támaszkodnak, ezekben vannak a folyó két partjára levezető lépcsők.
A hídpálya hossza 190 méter, szélessége a középső részen legfeljebb 22 méter, a két végén 14 méter. A szabad ív támaszköze (a híd két ívindítása közötti távolság) körülbelül 190 méter. A szerkezet teljes tömege 2000 tonna.
A tervezők által javasolt és megvalósított megoldás jellemzője, hogy a két ív a függőleges síkhoz képest meg van dőlve, és a hídpálya fölött nincs közöttük vízszintes összekötés. Ez különösen hajlékony, fényes építészeti megjelenést kölcsönöz a hídnak. A Zene hídjának középső részén egy elkülönített tömegközlekedési sáv húzódik.
A szerkezet cölöpökre alapozott, a bal oldali támasz pedig mozgó csapágyakon nyugszik, amelyek képesek felvenni a hőmérséklet okozta és a szeizmikus igénybevételeket. A középső rész aszfaltozott, az oldalsó részek pedig az acélszerkezetre fektetett faburkolatból állnak.
A beruházás a Zene és Művészetek Parkja projekt része, amely kelet–nyugati irányban, a Villa Glori – Monte Mario tengely mentén, a Via Guido Reni vonalában húzódik egészen a Foro Italico monumentális sportkomplexumának déli kapujáig. A mű elegánsan és könnyedén hangsúlyozza azt az erős társadalmi és városszerkezeti köteléket, amely az elmúlt évtizedekben a Flaminio és a Delle Vittorie negyed között kialakult.
A mintegy 8 millió euróba kerülő Zene hídja (Ponte della Musica) egy nemzetközi tervpályázat nyertes terve alapján épült. A tervet a londoni Buro Happold készítette, amely nemzetközileg ismert iroda (munkái Abu Dhabiban és New Yorkban egyaránt megcsodálhatók). Később csatlakozott hozzá a római Carlo Lotti & Associati társaság, az egyik legrégebbi olasz mérnöki cég, amely hidak és gátak építésére specializálódott.
A kiviteli tervezést az ATP Mario Petrangeli Associati srl végezte a Biggi-Guerrini irodával együtt. A kivitelezés irányítását Franco Policicchio vezetésével az ATP Carlo Lotti & Associati és a Buro Happold kapta meg. A gyalogos-, kerékpáros és tömegközlekedési forgalomra tervezett és megépített híd acél hídpályából áll, amelyet két lapos acélív tart. Az ívek vasbeton pillérekre támaszkodnak, ezekben vannak a folyó két partjára levezető lépcsők.
A hídpálya hossza 190 méter, szélessége a középső részen legfeljebb 22 méter, a két végén 14 méter. A szabad ív támaszköze (a híd két ívindítása közötti távolság) körülbelül 190 méter. A szerkezet teljes tömege 2000 tonna.
A tervezők által javasolt és megvalósított megoldás jellemzője, hogy a két ív a függőleges síkhoz képest meg van dőlve, és a hídpálya fölött nincs közöttük vízszintes összekötés. Ez különösen hajlékony, fényes építészeti megjelenést kölcsönöz a hídnak. A Zene hídjának középső részén egy elkülönített tömegközlekedési sáv húzódik.
A szerkezet cölöpökre alapozott, a bal oldali támasz pedig mozgó csapágyakon nyugszik, amelyek képesek felvenni a hőmérséklet okozta és a szeizmikus igénybevételeket. A középső rész aszfaltozott, az oldalsó részek pedig az acélszerkezetre fektetett faburkolatból állnak.