Leírás
A Porta Tiburtina, vagy más néven Porta San Lorenzo Róma Aurelianus-falainak egyik kapuja, amelyen át a via Tiburtina elhagyja a várost. Eredetileg csupán egy monumentális boltív volt, amelyet Augustus korában (i. e. 5) építettek, hogy a via Tiburtina felett átvezethessék a vízvezetékek egy csoportját (aqua Marcia, Tepula, Iulia). 270 és 275 között a boltívet beépítették az Aurelianus-falakba.
Amikor Honorius császár helyreállíttatta és megerősíttette a falakat (401–402), a régebbi bejárat elé egy új kaput építettek, amelyet később, 1869-ben IX. Piusz lebontatott. Így az egész építmény kettős építészeti arculatot mutat: belső oldala a köztársaságkori római stílust, a külső oldala pedig a fogakkal és tornyokkal a későbbi korszakot idézi. A külső kapu talpa ráadásul körülbelül másfél méterrel magasabban van, mint az augustusi boltívé, nyílása pedig nem szimmetrikus azzal.
Az Augustus által emelt boltív, amely ma a kapu belső oldalát alkotja, és a mai útszintnél jóval alacsonyabban fekszik, teljes egészében travertínóból készült, kiváló állapotban maradt fenn, toszkán pillérekkel és bukránionokkal díszített zárókövekkel.
Az attikán a három vízvezeték halad át, rajta három felirat olvasható. A felső, az Aqua Iulia csatornájánál, a boltív építésének évéből származik. Középen, az Aqua Tepula vezetékén található az a felirat, amely Caracalla 212-es helyreállítására emlékeztet. Az alsó csatornán, az Aqua Marciáén, a Titus által 79-ben elrendelt helyreállítást ünneplő felirat áll. A másik oldalon a honoriusi felirat látható, amely a falak kibővítését örökíti meg, és az építkezés felügyelőjeként Flavius Macrobius Longinianus nevét említi, aki 402-ben Róma prefektusa volt.
Amikor Honorius császár helyreállíttatta és megerősíttette a falakat (401–402), a régebbi bejárat elé egy új kaput építettek, amelyet később, 1869-ben IX. Piusz lebontatott. Így az egész építmény kettős építészeti arculatot mutat: belső oldala a köztársaságkori római stílust, a külső oldala pedig a fogakkal és tornyokkal a későbbi korszakot idézi. A külső kapu talpa ráadásul körülbelül másfél méterrel magasabban van, mint az augustusi boltívé, nyílása pedig nem szimmetrikus azzal.
Az Augustus által emelt boltív, amely ma a kapu belső oldalát alkotja, és a mai útszintnél jóval alacsonyabban fekszik, teljes egészében travertínóból készült, kiváló állapotban maradt fenn, toszkán pillérekkel és bukránionokkal díszített zárókövekkel.
Az attikán a három vízvezeték halad át, rajta három felirat olvasható. A felső, az Aqua Iulia csatornájánál, a boltív építésének évéből származik. Középen, az Aqua Tepula vezetékén található az a felirat, amely Caracalla 212-es helyreállítására emlékeztet. Az alsó csatornán, az Aqua Marciáén, a Titus által 79-ben elrendelt helyreállítást ünneplő felirat áll. A másik oldalon a honoriusi felirat látható, amely a falak kibővítését örökíti meg, és az építkezés felügyelőjeként Flavius Macrobius Longinianus nevét említi, aki 402-ben Róma prefektusa volt.