Leírás
Az Octavia-portikuszt Augustus császár építtette valószínűleg i. e. 33 és 23 között a nővére, Octavia emlékére. A komplexum egy régebbi építmény helyén emelkedett: a Metellus-portikusz helyén, amelyet i. e. 146 és 131 között emeltek.
Az Octavia-portikusz téglalap alaprajzú volt, a területet kettős oszlopsor vette körül, közepén két templom állt: a régebbi Juno Reginának, az újabb Jupiter Statornak volt szentelve. Ez utóbbinak már nyoma sem maradt; Róma első, teljes egészében márványból épült temploma volt, a szalamiszi görög Hermodórosz tervezte.
A templomok mögött egy apszisos épület állt, a Curia Octaviae, amely a Severus-kori márvány városterven, a Forma Urbison is szerepel, és könyvtárat is magában foglalt. Az északi és a déli oldal közepén két monumentális bejárat, vagyis propülaion volt, homlokzatukat négy korinthoszi oszlop alkotta. A márvánnyal burkolt téglafalakon két ív nyílt, amelyek a portikuszba vezettek.
A komplexumból megmaradt a déli bejárat néhány oszlopa (más oszlopokat a középkorban egy nagy ívvel helyettesítettek, amelyen át a Sant'Angelo in Pescheria templomba lehet bejutni), az architráv, a timpanon és az oldalfalak két íve. A propülaion architrávján még ma is olvasható a felirat, amely arról tanúskodik, hogy Septimius Severus császár helyreállíttatta az épületet i. sz. 203 körül. A modern járdán a portikusz néhány oszlopa látható. Számos műalkotás díszítette az Octavia-portikuszt.
Közéjük tartozott a Gracchusok anyjának, Corneliának a bronzszobra, az első nőalak, amelyet Rómában nyilvánosan kiállítottak; talapzata ma a Kapitóliumi Múzeumokban található. A középkorban a környéken halpiac működött: innen kapta a nevét a portikusz propülaionjának falai közé épített kis templom, a Sant'Angelo in Pescheria (a halpiaci Szent Angyal).
Az emlékmű ma egy kis lépcsőrámpán át közelíthető meg, amely a via del Portico d'Ottavia folytatásában van; a bejárati oszlopokkal szemben egy mozgássérültek számára is járható rámpa, valamint egy lépcső köti össze a propülaion területét a Sant'Angelo in Pescheria templom bejáratával, egy kis átjáró pedig a via di Foro Piscario épületeivel teremt kapcsolatot.
Az Octavia-portikusz téglalap alaprajzú volt, a területet kettős oszlopsor vette körül, közepén két templom állt: a régebbi Juno Reginának, az újabb Jupiter Statornak volt szentelve. Ez utóbbinak már nyoma sem maradt; Róma első, teljes egészében márványból épült temploma volt, a szalamiszi görög Hermodórosz tervezte.
A templomok mögött egy apszisos épület állt, a Curia Octaviae, amely a Severus-kori márvány városterven, a Forma Urbison is szerepel, és könyvtárat is magában foglalt. Az északi és a déli oldal közepén két monumentális bejárat, vagyis propülaion volt, homlokzatukat négy korinthoszi oszlop alkotta. A márvánnyal burkolt téglafalakon két ív nyílt, amelyek a portikuszba vezettek.
A komplexumból megmaradt a déli bejárat néhány oszlopa (más oszlopokat a középkorban egy nagy ívvel helyettesítettek, amelyen át a Sant'Angelo in Pescheria templomba lehet bejutni), az architráv, a timpanon és az oldalfalak két íve. A propülaion architrávján még ma is olvasható a felirat, amely arról tanúskodik, hogy Septimius Severus császár helyreállíttatta az épületet i. sz. 203 körül. A modern járdán a portikusz néhány oszlopa látható. Számos műalkotás díszítette az Octavia-portikuszt.
Közéjük tartozott a Gracchusok anyjának, Corneliának a bronzszobra, az első nőalak, amelyet Rómában nyilvánosan kiállítottak; talapzata ma a Kapitóliumi Múzeumokban található. A középkorban a környéken halpiac működött: innen kapta a nevét a portikusz propülaionjának falai közé épített kis templom, a Sant'Angelo in Pescheria (a halpiaci Szent Angyal).
Az emlékmű ma egy kis lépcsőrámpán át közelíthető meg, amely a via del Portico d'Ottavia folytatásában van; a bejárati oszlopokkal szemben egy mozgássérültek számára is járható rámpa, valamint egy lépcső köti össze a propülaion területét a Sant'Angelo in Pescheria templom bejáratával, egy kis átjáró pedig a via di Foro Piscario épületeivel teremt kapcsolatot.