Leírás
Az Aemilia-portikusz nevét L. Aemilius Lepidus és L. Aemilius Paullus cenzorokról kapta, akik Kr. e. 193-ban építtették.
Hatalmas raktárkomplexumról van szó, amely a Tiberisen át Rómába érkező árukat fogadta be; ezeket a közeli folyami kikötőben rakodták ki, a mai Testaccio negyed területén.
Úgy nézett ki, mint egy mintegy 500 méter hosszú és 60 méter széles hatalmas csarnok, amelyet belül 294 pillér osztott hét hajóra. A hajók párosával lejtettek a Tiberis felé, és dongaboltozat fedte őket. Az épület szorosan kapcsolódott a Kr. e. 3. század végén épült folyami kikötőhöz, és az Emporium mögötti területen állt; az Emporium az áruk piacául szolgáló nagy tér volt.
Ez a rómaiak legnagyobb kereskedelmi épülete, ahogy az a Forma Urbis Severiana térképből is kiderül, és egyben Róma legrégebbi példája az opus incertum technikával épült épületeknek. Szerkezetének maradványai ma is láthatók a via Rubattino és a via B. Franklin között, a Testaccio negyedben.
Hatalmas raktárkomplexumról van szó, amely a Tiberisen át Rómába érkező árukat fogadta be; ezeket a közeli folyami kikötőben rakodták ki, a mai Testaccio negyed területén.
Úgy nézett ki, mint egy mintegy 500 méter hosszú és 60 méter széles hatalmas csarnok, amelyet belül 294 pillér osztott hét hajóra. A hajók párosával lejtettek a Tiberis felé, és dongaboltozat fedte őket. Az épület szorosan kapcsolódott a Kr. e. 3. század végén épült folyami kikötőhöz, és az Emporium mögötti területen állt; az Emporium az áruk piacául szolgáló nagy tér volt.
Ez a rómaiak legnagyobb kereskedelmi épülete, ahogy az a Forma Urbis Severiana térképből is kiderül, és egyben Róma legrégebbi példája az opus incertum technikával épült épületeknek. Szerkezetének maradványai ma is láthatók a via Rubattino és a via B. Franklin között, a Testaccio negyedben.