Leírás
A látványos környezetükről és impozáns méretükről híres barokk templomok közül a Négy szökőkút melletti San Carlo-templomot gyakran méltatlanul elfelejtik. Pedig Francesco Borromini egyik legeredetibb alkotása, amelyet ötletesen pontosan a Szent Péter-bazilika kupolatartó pillérei egyikének méretére terveztek.
Az 1638-ban alapított templom a mester megrendelői, a spanyol trinitáriusok kolostorához kapcsolódik. Ez Borromini utolsó műve, amely 1667-ben bekövetkezett halálakor befejezetlenül maradt. A magas, keskeny, hullámzó vonalú homlokzatot hat mezőre osztották, kapuja fölött pedig fülke áll, benne az imádkozó Szent Károllyal.
A belső tér ovális alaprajzú, fölötte ellipszis alakú kupola ível, amelyet hatszögek, nyolcszögek és keresztek díszítenek elegánsan, s ezek a lanternácska felé haladva egyre kisebbek. A korinthoszi oszlopok követik a falak hullámzó mozgását, amelyek bájos kápolnákat fognak közre. A kis méretű kerengő harmonikus, szerves és arányos: toszkán helyett dór, páros oszlopok övezik, amelyek az elegáns árkád íveit tartják.
Az 1638-ban alapított templom a mester megrendelői, a spanyol trinitáriusok kolostorához kapcsolódik. Ez Borromini utolsó műve, amely 1667-ben bekövetkezett halálakor befejezetlenül maradt. A magas, keskeny, hullámzó vonalú homlokzatot hat mezőre osztották, kapuja fölött pedig fülke áll, benne az imádkozó Szent Károllyal.
A belső tér ovális alaprajzú, fölötte ellipszis alakú kupola ível, amelyet hatszögek, nyolcszögek és keresztek díszítenek elegánsan, s ezek a lanternácska felé haladva egyre kisebbek. A korinthoszi oszlopok követik a falak hullámzó mozgását, amelyek bájos kápolnákat fognak közre. A kis méretű kerengő harmonikus, szerves és arányos: toszkán helyett dór, páros oszlopok övezik, amelyek az elegáns árkád íveit tartják.