Leírás
A templomot Péter, egy illíriai pap alapította 422 és 432 között egy régi „Titulus Sabinae” helyén, amely valószínűleg egy Sabina nevű római matróna házában keletkezett; ő később összeforrt az azonos nevű umbriai szenttel. 824-ben II. Jenő pápa gondoskodásából megépült a „Schola Cantorum”. III. Honorius pápa 1222-ben Szent Domonkosnak adományozta a templomot a rendje számára, és ekkor készült el a harangtorony és a szép kolostorudvar is. További felújítások követték, egészen az 1587-es belső átalakításig, amelyet Domenico Fontana vezetett. A két világháború idején a templomot teljesen helyreállították, így ma az 5. századi keresztény bazilika legtökéletesebb példáját látod benne.
A homlokzatot előcsarnok előzi meg, amely árkádos kialakítású: az íveket négy ősi, csavarvonalban hornyolt márványoszlop és négy gránitoszlop tartja. Ezek között kőtöredékek, császárkori szarkofágok és egykori mellvédlemezek maradványai láthatók. A templom középső kapuja szép, klasszikus kori márványkeretet kapott, szárnyait pedig értékes ciprusfa ajtólapok zárják, amelyeken domborműves jelenetek idézik meg az Ó- és az Újszövetséget.
A bazilikális belső tér világos, tágas és ünnepélyes; huszonnégy hornyolt korinthoszi oszlop három hajóra osztja. Az eredeti, 5. századi díszítésből csak egy nagy mozaiksáv maradt meg: kék alapon szép arany betűs felirat, amely Illíriai Péter és az akkori pápa, I. Celesztin nevét őrzi. Ez az egyetlen templom, amelynek kiváltsága volt, hogy keresztelőkútja lehetett.
Nemrégiben az átrium helyreállítási munkái során egy falfestmény került elő, amely a görög ikonográfia szerint a Szűzanyát ábrázolja a gyermek Jézussal. Egyik oldalán Szent Péter és Szent Pál, a másikon Szent Szabina és Szent Szeráfia áll, akik a megrendelőket mutatják be.
A homlokzatot előcsarnok előzi meg, amely árkádos kialakítású: az íveket négy ősi, csavarvonalban hornyolt márványoszlop és négy gránitoszlop tartja. Ezek között kőtöredékek, császárkori szarkofágok és egykori mellvédlemezek maradványai láthatók. A templom középső kapuja szép, klasszikus kori márványkeretet kapott, szárnyait pedig értékes ciprusfa ajtólapok zárják, amelyeken domborműves jelenetek idézik meg az Ó- és az Újszövetséget.
A bazilikális belső tér világos, tágas és ünnepélyes; huszonnégy hornyolt korinthoszi oszlop három hajóra osztja. Az eredeti, 5. századi díszítésből csak egy nagy mozaiksáv maradt meg: kék alapon szép arany betűs felirat, amely Illíriai Péter és az akkori pápa, I. Celesztin nevét őrzi. Ez az egyetlen templom, amelynek kiváltsága volt, hogy keresztelőkútja lehetett.
Nemrégiben az átrium helyreállítási munkái során egy falfestmény került elő, amely a görög ikonográfia szerint a Szűzanyát ábrázolja a gyermek Jézussal. Egyik oldalán Szent Péter és Szent Pál, a másikon Szent Szabina és Szent Szeráfia áll, akik a megrendelőket mutatják be.