Leírás
A Spanyol lépcső (Scalinata di Trinità dei Monti) a nagy barokk lépcsősor, amely Rómában a Spanyol teret köti össze a Pincio-dombon álló Trinità dei Monti templommal. 136 lépcsőfokból, hol kinyíló, hol összezáruló lépcsőkarokból és kertes teraszokból áll: olyan díszlet, amelyet arra találtak ki, hogy lassan sétálj fel rajta.
Tervezője a római Francesco De Sanctis, aki szabadtéri színháznak képzelte el, csupa kiugróval, beugróval és teraszzal. Terve egyetlen harmonikus egésszé fogja össze a meredek, egyenetlen lejtőt. 1725-ben, a szentév alkalmából avatták fel.
A legszebb része a fogószerűen kialakított lépcsőkarok rendszere, melynek falai homorú és domború íveket váltogatnak. Az ötlet egy régi, Bernini műhelyének tulajdonított tervből származik. A feljutás felénél lévő teraszok pihenőként szolgálnak, virágágyásokkal és kilátással a város háztetőire.
Tavasszal a lépcsőt azáleák borítják, a tetején, a templom előtt pedig a Sallustius-obeliszk magasodik. Onnan felülről belátod az egész Spanyol teret, közepén a Barcaccia szökőkúttal.
Több mint másfél évszázadba telt az építése. A tér és a templom közötti lépcső ötlete már 1559-ben felmerült, de az építkezés csak a 18. században kezdődött el. A késedelem oka egy vita volt: a templom a franciáké volt, a telken pedig az Egyházi Állammal vitatkoztak.
1660-ban a francia Étienne Gueffier pénzt hagyott a lépcsőre, és záporoztak a tervek, de a vita arról, hogy ki parancsol odafent, mindent megakasztott. 1717-ben XI. Kelemen pályázatot írt ki, és a választás De Sanctisra esett.
A két fél közötti békét ma is leolvashatod a lépcső lábánál álló határköveken: a Conti családból származó XIII. Ince sasai a francia liliomok mellett állnak.
A lépcsőt 1995-ben teljesen felújították, majd 2015–2016-ban ismét, a Bulgari divatház támogatásával.
Tervezője a római Francesco De Sanctis, aki szabadtéri színháznak képzelte el, csupa kiugróval, beugróval és teraszzal. Terve egyetlen harmonikus egésszé fogja össze a meredek, egyenetlen lejtőt. 1725-ben, a szentév alkalmából avatták fel.
A legszebb része a fogószerűen kialakított lépcsőkarok rendszere, melynek falai homorú és domború íveket váltogatnak. Az ötlet egy régi, Bernini műhelyének tulajdonított tervből származik. A feljutás felénél lévő teraszok pihenőként szolgálnak, virágágyásokkal és kilátással a város háztetőire.
Tavasszal a lépcsőt azáleák borítják, a tetején, a templom előtt pedig a Sallustius-obeliszk magasodik. Onnan felülről belátod az egész Spanyol teret, közepén a Barcaccia szökőkúttal.
Több mint másfél évszázadba telt az építése. A tér és a templom közötti lépcső ötlete már 1559-ben felmerült, de az építkezés csak a 18. században kezdődött el. A késedelem oka egy vita volt: a templom a franciáké volt, a telken pedig az Egyházi Állammal vitatkoztak.
1660-ban a francia Étienne Gueffier pénzt hagyott a lépcsőre, és záporoztak a tervek, de a vita arról, hogy ki parancsol odafent, mindent megakasztott. 1717-ben XI. Kelemen pályázatot írt ki, és a választás De Sanctisra esett.
A két fél közötti békét ma is leolvashatod a lépcső lábánál álló határköveken: a Conti családból származó XIII. Ince sasai a francia liliomok mellett állnak.
A lépcsőt 1995-ben teljesen felújították, majd 2015–2016-ban ismét, a Bulgari divatház támogatásával.