Leírás
A templom a 4. század végén épült. Bizánc szenátora a Hitehagyott Julianus idején (361–363) vértanúhalált halt két szent házának romjaira építtette. Az eredeti bazilika mellett egy kis kolostor is épült, amelyet lerombolták, majd II. Paszkál pápa idején (1099–1118) újjáépítettek. Jelentős felújításokra a 18. század elején és a 20. század közepén került sor.
A homlokzat két részre oszlik. Az alsó részen egy 12. századi előcsarnok nyílik, fölötte az 1216-ban hozzáépített karzat húzódik. A hátrébb álló felső részt egy többrészes, kis árkádokból álló ablaksor jellemzi, amely másodlagosan felhasznált oszlopocskákon nyugszik. A belső teret három hajóra osztja tizenhat 4. századi oszlop, amelyek mellett pillérek állnak. A korláttal körülvett főoltár közelében található az a hely, ahol a szentek testét eltemették.
A templomban olyan ismert művészek alkotásai találhatók, mint Antoniazzo Romano és Nicolò Cirignani, akit Pomarancio néven ismernek. A jobb oldali hajó végén, a passionista rend alapítójáról elnevezett, 19. századi Keresztes Szent Pál-kápolna után egy kis lépcső vezet a római házakhoz, ahol még ma is megcsodálhatók a 3. és 4. századi freskók és mozaikok.
A homlokzat két részre oszlik. Az alsó részen egy 12. századi előcsarnok nyílik, fölötte az 1216-ban hozzáépített karzat húzódik. A hátrébb álló felső részt egy többrészes, kis árkádokból álló ablaksor jellemzi, amely másodlagosan felhasznált oszlopocskákon nyugszik. A belső teret három hajóra osztja tizenhat 4. századi oszlop, amelyek mellett pillérek állnak. A korláttal körülvett főoltár közelében található az a hely, ahol a szentek testét eltemették.
A templomban olyan ismert művészek alkotásai találhatók, mint Antoniazzo Romano és Nicolò Cirignani, akit Pomarancio néven ismernek. A jobb oldali hajó végén, a passionista rend alapítójáról elnevezett, 19. századi Keresztes Szent Pál-kápolna után egy kis lépcső vezet a római házakhoz, ahol még ma is megcsodálhatók a 3. és 4. századi freskók és mozaikok.