Leírás
A híres Pasquino, Róma „beszélő szobrainak” egyike, egy csonka szoborcsoport: Menelaosz tartja karjában Patroklosz élettelen testét. A szobor egy bronz eredeti másolata, amelynek több replikája is ismert (egy teljes másolat Firenzében, a Loggia dei Lanziban áll). Valószínűleg a pergamoni Antigonosz szobrász (Kr. e. 240–230) alkotása volt. Korábban Héraklészként azonosították, aki a kentaurokkal küzd, vagy Aiaszként, aki Akhilleusz holttestét tartja.
A szoborcsoport feltehetően a Domitianus-stadion szoboregyüttesének része volt. A Navona téren találták meg, a via della Cuccagna sarkánál, a környék burkolási munkálatai közben. 1501-ben Oliviero Carafa bíboros állíttatta fel a régi Parione téren, amely később a Pasquináról kapta a nevét, a Palazzo Orsini, majd Braschi sarkánál. A Mastro Pasquino névről több elmélet is létezik: egyesek szerint a környék egyik kocsmárosa, borbélya, szabója vagy iskolamestere volt.
A művet nagy értékűnek tartották, megcsodálta Michelangelo, majd később Bernini is, aki ihletet merített belőle például a Moro és az Abacuc szobrához. Szent Márk ünnepén (április 25.) a szobrot istenalaknak öltöztették (Vénusznak, Janusnak vagy Apollónnak), és a téren rendezett tudós versenyek idején epigrammákat tűztek ki rá. A szobor talapzatára mindig is ilyen cédulákat ragasztottak, amelyeken a nép versben vagy prózában fejezte ki elégedetlenségét (ezek az úgynevezett pasquinaták).
A szoborcsoport feltehetően a Domitianus-stadion szoboregyüttesének része volt. A Navona téren találták meg, a via della Cuccagna sarkánál, a környék burkolási munkálatai közben. 1501-ben Oliviero Carafa bíboros állíttatta fel a régi Parione téren, amely később a Pasquináról kapta a nevét, a Palazzo Orsini, majd Braschi sarkánál. A Mastro Pasquino névről több elmélet is létezik: egyesek szerint a környék egyik kocsmárosa, borbélya, szabója vagy iskolamestere volt.
A művet nagy értékűnek tartották, megcsodálta Michelangelo, majd később Bernini is, aki ihletet merített belőle például a Moro és az Abacuc szobrához. Szent Márk ünnepén (április 25.) a szobrot istenalaknak öltöztették (Vénusznak, Janusnak vagy Apollónnak), és a téren rendezett tudós versenyek idején epigrammákat tűztek ki rá. A szobor talapzatára mindig is ilyen cédulákat ragasztottak, amelyeken a nép versben vagy prózában fejezte ki elégedetlenségét (ezek az úgynevezett pasquinaták).