Leírás
A színházat Caesar kezdte építeni, Augustus (i. e. 27 – i. sz. 14) pedig befejezte: már i. e. 17-ben elkészült, ekkor tartották benne a Ludi Saeculares játékokat. Marcellus emlékének szentelték i. e. 13-ban vagy 11-ben; ő a császár unokaöccse és örököse volt, aki korán elhunyt. Az épület azon a helyen áll, ahol korábban is tartottak színházi előadásokat mozgatható faszerkezetekkel, amelyek a Circus Flaminius ívelt oldalának egy részét foglalták el. Később Vespasianus újíttatta fel, de csak a színpadot, majd Severus Alexander is végzett rajta helyreállítást. A 13. században a színházat erőddé alakították, a 16. században pedig a Savelli család főúri palotává építette át. Az épületet, Baldassarre Peruzzi művét, a 18. században az Orsini család vásárolta meg. 1926 és 1932 között az alsó részt, vagyis a római kori szerkezeteket Róma városa megvásárolta, megszabadította a hozzáépült épületektől, és restaurálta.
Ez az épület Róma három állandó színháza közül (a Pompeius-színház és a Balbus-színház mellett) az egyetlen, amelynek külső homlokzata nagyrészt fennmaradt. A homlokzat teljesen travertínóból készült, eredetileg 41 ívet számlált, amelyeket féloszlopos pillérek kereteztek: az alsó szinten dór, a felsőn ión féloszlopokkal. A harmadik szint, amely mára teljesen elpusztult, korinthoszi pilaszterekkel tagolt, zárt attikát alkotott. Az ívek zárókövein nagy, márvány színházi maszkok álltak; az épület teljes magassága nagyjából 33 méter lehetett, a 130 méter átmérőjű cavea pedig 15 000 nézőt fogadott be, különleges esetben akár 20 000-et is, ahogy a Regionarius katalógusok is írják.
Az orchestrán túl a viszonylag kis mélységű színpad állt, valószínűleg egyenes homlokzattal, fehér és színes márvány oszlopokkal és szobrokkal díszítve, két oldalán a háromhajós termekkel, azaz parascaeniumokkal. A színpad mögött nagy exedra húzódott, közepén két kis templommal (a Pietas és talán a Diana temploma), amelyek még a színház előtt épültek, és beépültek abba; a Forma Urbis Severianán is látható őket. A színház, amely valószínűleg még a 4. században is működött, velariummal volt fedve. A források szerint 36 bronzedény is volt benne az akusztika javítására.
Ez az épület Róma három állandó színháza közül (a Pompeius-színház és a Balbus-színház mellett) az egyetlen, amelynek külső homlokzata nagyrészt fennmaradt. A homlokzat teljesen travertínóból készült, eredetileg 41 ívet számlált, amelyeket féloszlopos pillérek kereteztek: az alsó szinten dór, a felsőn ión féloszlopokkal. A harmadik szint, amely mára teljesen elpusztult, korinthoszi pilaszterekkel tagolt, zárt attikát alkotott. Az ívek zárókövein nagy, márvány színházi maszkok álltak; az épület teljes magassága nagyjából 33 méter lehetett, a 130 méter átmérőjű cavea pedig 15 000 nézőt fogadott be, különleges esetben akár 20 000-et is, ahogy a Regionarius katalógusok is írják.
Az orchestrán túl a viszonylag kis mélységű színpad állt, valószínűleg egyenes homlokzattal, fehér és színes márvány oszlopokkal és szobrokkal díszítve, két oldalán a háromhajós termekkel, azaz parascaeniumokkal. A színpad mögött nagy exedra húzódott, közepén két kis templommal (a Pietas és talán a Diana temploma), amelyek még a színház előtt épültek, és beépültek abba; a Forma Urbis Severianán is látható őket. A színház, amely valószínűleg még a 4. században is működött, velariummal volt fedve. A források szerint 36 bronzedény is volt benne az akusztika javítására.