Leírás
A mintegy 180 hektáros park az Aniene és a Tevere összefolyása közötti területet foglalja el. Itt találhatók Antemnae maradványai is, Lazio egyik legrégibb városáé, amely az azonos nevű dombon épült, ott, ahol a Tevere és az Aniene találkozik (az Antemnae név az „ante amnem” kifejezésből ered, jelentése: „a folyó előtt”). Villa Ada területén van a Trasone- és a Priscilla-katakomba is.
A 17. században a vidék számos kisebb birtokra és földbirtokra oszlott, szőlőkkel, erdőkkel, szántókkal és náddal borított részekkel, amelyek közül nemesi kisvillák és kertek emelkedtek ki. A legnagyobb birtokokat, amelyek a Saliceti Calzamaglia és a Capoccia családé voltak, a Pallavicini család vásárolta meg a 18. század végén. Ebből az időből származik a villa első magja, amely a főúri kisvilla körül épült ki egymást merőlegesen metsző sétányok rendszerével, amelyet kilátó és fülkék tagoltak. A formális kialakítás mellett a villa az angolkertből átvett elemeket is tartalmazott, például a Flóra-templomot és a sziklákkal díszített mesterséges tavat. Ezeket De Marchi építész tervezte Francesco Bettini tanácsaival. Egy félig elhagyatott időszak után a birtokot a Potenziani család vásárolta meg. 1871. július 2-án II. Viktor Emánuel és udvara Rómában telepedett le. A király megvette a Villa Potenzianit és tíz szomszédos, főként mezőgazdasági területet, amelyek egészen a Monte Antenne lejtőiig húzódtak (hogy saját rezidenciát és vadászbirtokot építtessen), a terv és a munkák irányítása pedig Richter német kertészre bízta. A király hitvese, Rosa Vercellana Guerrieri, egy közrendű nő, akit Mirafiori és Fontanafredda grófnőjévé nevezett ki, inkább a Via Nomentana mentén álló villában telepedett le: ez a Villa Mirafiori. Néhány év alatt felépült az istálló, a neogótikus torony és a Villa Reale. Az épületekkel egy időben nagyszabású parkrendezési munkák is zajlottak: Richter két tó építését írta elő, és a meglévő szőlők és szántók helyére mintegy 100 000, különféle fajtájú növényt ültettek. 1876-ban a park területe megduplázódott, mert északon megvásárolták a Monte Antenne-t, nyugaton a Roccolo-dombot, valamint más területeket egészen az Acqua Acetosáig. Amikor 1878-ban Viktor Emánuel meghalt, a villa úri részét eladták Tellfner svájci grófnak. 1878 és 1901 között a villa a gróf tulajdonában maradt, aki feleségéről, Adáról nevezte el, így kapta mai nevét. III. Viktor Emánuel 1904-ben visszavásárolta a Villa Adát, és feleségének, Erzsébet királynénak ajándékozta. A király lelkesen vetette bele magát a park rendezésébe. 1904-ben felépült a monumentális kapu, a villát megszépítették és új elemekkel gazdagították, köztük egy loggiával, amely a királyné dolgozószobájául szolgált, és az olasz kertre nézett, amelyet Hessen-Kasseli Fülöp tervezett neki. A Monte Antenne felé eső terület a „Bosco regina Elena”, vagyis az „Erzsébet királyné erdeje” nevet kapta.
A 17. században a vidék számos kisebb birtokra és földbirtokra oszlott, szőlőkkel, erdőkkel, szántókkal és náddal borított részekkel, amelyek közül nemesi kisvillák és kertek emelkedtek ki. A legnagyobb birtokokat, amelyek a Saliceti Calzamaglia és a Capoccia családé voltak, a Pallavicini család vásárolta meg a 18. század végén. Ebből az időből származik a villa első magja, amely a főúri kisvilla körül épült ki egymást merőlegesen metsző sétányok rendszerével, amelyet kilátó és fülkék tagoltak. A formális kialakítás mellett a villa az angolkertből átvett elemeket is tartalmazott, például a Flóra-templomot és a sziklákkal díszített mesterséges tavat. Ezeket De Marchi építész tervezte Francesco Bettini tanácsaival. Egy félig elhagyatott időszak után a birtokot a Potenziani család vásárolta meg. 1871. július 2-án II. Viktor Emánuel és udvara Rómában telepedett le. A király megvette a Villa Potenzianit és tíz szomszédos, főként mezőgazdasági területet, amelyek egészen a Monte Antenne lejtőiig húzódtak (hogy saját rezidenciát és vadászbirtokot építtessen), a terv és a munkák irányítása pedig Richter német kertészre bízta. A király hitvese, Rosa Vercellana Guerrieri, egy közrendű nő, akit Mirafiori és Fontanafredda grófnőjévé nevezett ki, inkább a Via Nomentana mentén álló villában telepedett le: ez a Villa Mirafiori. Néhány év alatt felépült az istálló, a neogótikus torony és a Villa Reale. Az épületekkel egy időben nagyszabású parkrendezési munkák is zajlottak: Richter két tó építését írta elő, és a meglévő szőlők és szántók helyére mintegy 100 000, különféle fajtájú növényt ültettek. 1876-ban a park területe megduplázódott, mert északon megvásárolták a Monte Antenne-t, nyugaton a Roccolo-dombot, valamint más területeket egészen az Acqua Acetosáig. Amikor 1878-ban Viktor Emánuel meghalt, a villa úri részét eladták Tellfner svájci grófnak. 1878 és 1901 között a villa a gróf tulajdonában maradt, aki feleségéről, Adáról nevezte el, így kapta mai nevét. III. Viktor Emánuel 1904-ben visszavásárolta a Villa Adát, és feleségének, Erzsébet királynénak ajándékozta. A király lelkesen vetette bele magát a park rendezésébe. 1904-ben felépült a monumentális kapu, a villát megszépítették és új elemekkel gazdagították, köztük egy loggiával, amely a királyné dolgozószobájául szolgált, és az olasz kertre nézett, amelyet Hessen-Kasseli Fülöp tervezett neki. A Monte Antenne felé eső terület a „Bosco regina Elena”, vagyis az „Erzsébet királyné erdeje” nevet kapta.