Leírás
A Villa Farnesinát Baldassarre Peruzzi híres építésszel építtette Agostino Chigi, a gazdag sienai bankár, élete legragyogóbb időszakában, távol a gondoktól és a via dei Banchi komor városi palotájától. Az épületet Peruzzi mellett Raffaello, Sebastiano del Piombo és Sodoma is díszítette az antik mítoszokból merítő freskókkal.
1511-ben a villa, amelynek „viridariumát” a Tevere mosta, már felépült és részben fel is volt díszítve. Agostino Chigi, akit „a Csodálatosnak” neveztek, itt élte fényűző életét a reneszánsz mecénásaként, gazdagságban és megbecsülésben, művészek védelmezőjeként, valamint hercegek és bíborosok barátjaként, akiket szívesen látott vendégül otthonában.
Emlékezetesek a villában rendezett lakomák: az egyik a káprázatosan feldíszített istállókban zajlott, mintha csak azt akarták volna megmutatni, hogy Chigi istállói pompásabbak a szemben épülő Riario-palota termeinél; egy másik alkalommal pedig arany- és ezüsttányérokon szolgálták fel az ételeket, amelyeket az étkezés végén a Tevere vizébe dobtak. A vízbe gondosan elrejtett hálók azonban visszaadták az értékes tányérokat a körültekintő háziúrnak.
Agostino életében ennyi pompa után a villában, ahol a római fosztogatás idején a landsknechtek tanyáztak, a 16. század végén Alessandro Farnese bíboros vásárolta meg. Tőle kapta a Farnesina nevet, hogy megkülönböztessék a folyó túloldalán álló Farnese-palotától; Michelangelo terve szerint ugyanis egy híd kötötte volna össze a Farnese család két birtokát a Tevere felett.
A villa ezután a Bourbonokhoz került, majd kegyúri bérletbe (emfiteuzisbe) Ripalta hercegéhez, végül az olasz állam vásárolta meg az Accademia d’Italia székhelyének. Ma az Accademia Nazionale dei Lincei tulajdona.
A bejárat ma a hátsó homlokzaton van (a főhomlokzat az, amelyiknek két oldalsó előreugró szárnya van). Az épület felépítését és díszítését a kert és a villa szoros kapcsolata jellemzi, mintha mindkettő a másik eszményi folytatása lenne. A villa ma az Accademia Nazionale dei Lincei reprezentatív székhelye.
1511-ben a villa, amelynek „viridariumát” a Tevere mosta, már felépült és részben fel is volt díszítve. Agostino Chigi, akit „a Csodálatosnak” neveztek, itt élte fényűző életét a reneszánsz mecénásaként, gazdagságban és megbecsülésben, művészek védelmezőjeként, valamint hercegek és bíborosok barátjaként, akiket szívesen látott vendégül otthonában.
Emlékezetesek a villában rendezett lakomák: az egyik a káprázatosan feldíszített istállókban zajlott, mintha csak azt akarták volna megmutatni, hogy Chigi istállói pompásabbak a szemben épülő Riario-palota termeinél; egy másik alkalommal pedig arany- és ezüsttányérokon szolgálták fel az ételeket, amelyeket az étkezés végén a Tevere vizébe dobtak. A vízbe gondosan elrejtett hálók azonban visszaadták az értékes tányérokat a körültekintő háziúrnak.
Agostino életében ennyi pompa után a villában, ahol a római fosztogatás idején a landsknechtek tanyáztak, a 16. század végén Alessandro Farnese bíboros vásárolta meg. Tőle kapta a Farnesina nevet, hogy megkülönböztessék a folyó túloldalán álló Farnese-palotától; Michelangelo terve szerint ugyanis egy híd kötötte volna össze a Farnese család két birtokát a Tevere felett.
A villa ezután a Bourbonokhoz került, majd kegyúri bérletbe (emfiteuzisbe) Ripalta hercegéhez, végül az olasz állam vásárolta meg az Accademia d’Italia székhelyének. Ma az Accademia Nazionale dei Lincei tulajdona.
A bejárat ma a hátsó homlokzaton van (a főhomlokzat az, amelyiknek két oldalsó előreugró szárnya van). Az épület felépítését és díszítését a kert és a villa szoros kapcsolata jellemzi, mintha mindkettő a másik eszményi folytatása lenne. A villa ma az Accademia Nazionale dei Lincei reprezentatív székhelye.