Leírás
A Villa Lante a Gianicolón egy reneszánsz villa a Trastevere feletti dombon, amelyet Giulio Romano, Raffaello tanítványa tervezett. Róma egyik legjobb állapotban fennmaradt 16. századi villája, ma pedig a Szentszék mellett működő finn nagykövetség és az Institutum Romanum Finlandiae otthona.
1518 és 1531 között építették Baldassarre Turini számára, aki a Medici-pápák, X. Leó és VII. Kelemen udvarának fontos tisztviselője volt. Turini panaszkodott a római hőségre, ezért nyári menedéket akart magának a Janikulusra, kertek és szőlők közé.
Nem lakóháznak szánták, hanem olyan helynek, ahol a barátokkal, udvari tisztviselőkkel, írókkal és művészekkel lehet együtt lenni a panoráma előtt. Egy 1533-as felirat egyértelműen kimondja: „Hinc totam licet aestimare Romam”, vagyis innen az egész Rómát csodálhatod.
Az épület négyzet alaprajzú, a kert felé szerliánás loggia nyílik rá, a bejárati homlokzat közepén pedig oszlopcsarnok áll hét lépcsőfokkal. Minden homlokzat más, de gondosan kidolgozott arányaik Vitruvius elveit követik.
A belső díszítéseket is Giulio Romano és a Raffaello-iskola segédei jegyezték. A nagyteremben megmaradt egy híres falfirka: „A dì 6 de magio 1527 fo la presa di Roma”, vagyis 1527. május 6-án volt Róma elfoglalása. Ezt azokban a napokban írták, amikor a landsknechtek kifosztották a várost.
VII. Kelemen pápa 1525 januárjában látogatta meg, amikor a legfontosabb rész már nyilván elkészült; a munkálatok aztán az 1527-es kifosztás miatt elhúzódtak. 1548-ban Georges d'Armagnac bíborosnak, Franciaország követének adták bérbe.
A nevét a Lante családról kapta, amely Turini halála után, 1551-ben megvásárolta.
Egy évszázaddal később a kert egy részét kisajátították a janikulusi falak miatt, VIII. Orbán pedig cserébe a Lantéknak adta a bagnaiai villát és a bomarzói hercegi címet.
Amikor a pénzügyi gondokkal küzdő Lante család 1817-ben eladta a Borghese családnak, azok pedig 1837-ben a Sacro Cuore nővéreknek, a nagyterem freskói nem tartoztak az eladáshoz: leválasztották őket, és ma a Bibliotheca Hertzianában találhatók.
A 19. század végén a villa szalonná vált. Wolfgang Helbig német régész 1887-ben bérelte ki, és feleségével, Nadine Schahawskoy orosz hercegnővel írókat, zenészeket, nemeseket és királyi családtagokat fogadott itt. 1950-ben a finnekhez került, akik többször is felújították.
1518 és 1531 között építették Baldassarre Turini számára, aki a Medici-pápák, X. Leó és VII. Kelemen udvarának fontos tisztviselője volt. Turini panaszkodott a római hőségre, ezért nyári menedéket akart magának a Janikulusra, kertek és szőlők közé.
Nem lakóháznak szánták, hanem olyan helynek, ahol a barátokkal, udvari tisztviselőkkel, írókkal és művészekkel lehet együtt lenni a panoráma előtt. Egy 1533-as felirat egyértelműen kimondja: „Hinc totam licet aestimare Romam”, vagyis innen az egész Rómát csodálhatod.
Az épület négyzet alaprajzú, a kert felé szerliánás loggia nyílik rá, a bejárati homlokzat közepén pedig oszlopcsarnok áll hét lépcsőfokkal. Minden homlokzat más, de gondosan kidolgozott arányaik Vitruvius elveit követik.
A belső díszítéseket is Giulio Romano és a Raffaello-iskola segédei jegyezték. A nagyteremben megmaradt egy híres falfirka: „A dì 6 de magio 1527 fo la presa di Roma”, vagyis 1527. május 6-án volt Róma elfoglalása. Ezt azokban a napokban írták, amikor a landsknechtek kifosztották a várost.
VII. Kelemen pápa 1525 januárjában látogatta meg, amikor a legfontosabb rész már nyilván elkészült; a munkálatok aztán az 1527-es kifosztás miatt elhúzódtak. 1548-ban Georges d'Armagnac bíborosnak, Franciaország követének adták bérbe.
A nevét a Lante családról kapta, amely Turini halála után, 1551-ben megvásárolta.
Egy évszázaddal később a kert egy részét kisajátították a janikulusi falak miatt, VIII. Orbán pedig cserébe a Lantéknak adta a bagnaiai villát és a bomarzói hercegi címet.
Amikor a pénzügyi gondokkal küzdő Lante család 1817-ben eladta a Borghese családnak, azok pedig 1837-ben a Sacro Cuore nővéreknek, a nagyterem freskói nem tartoztak az eladáshoz: leválasztották őket, és ma a Bibliotheca Hertzianában találhatók.
A 19. század végén a villa szalonná vált. Wolfgang Helbig német régész 1887-ben bérelte ki, és feleségével, Nadine Schahawskoy orosz hercegnővel írókat, zenészeket, nemeseket és királyi családtagokat fogadott itt. 1950-ben a finnekhez került, akik többször is felújították.