Leírás
A Máltai Priorátus villája Róma egyik villája az Aventinus-dombon. A római Nagypriorátus történelmi székhelye, amelyet a máltai lovagok, a mai Szuverén Máltai Lovagrend birtokolnak. Itt működik a Rend nagykövetsége a Szentszéknél és az Olasz Államnál is, és 1869 óta extraterritoriális jogállást élvez.
A Tiberis-parti Emporium fölé magasodó helyen már a 10. században egy megerősített bencés kolostor állt. Később a templomosoké lett, majd megsemmisítésük után a johannita lovagoké, a mai Rend elődeié, akik itt rendezték be priorátusukat. Az épületben élt II. Alberico Crescenzi, Marozia fia is. Gyökeres felújításokat a priorok végeztek a 15. és a 17. század között.
A bejárati kapu kulcslyukán át tökéletes perspektívában látható a Szent Péter-bazilika kupolája.
Bejárat
1765-ben XIII. Kelemen unokaöccse, Rezzonico bíboros Piranesire bízta a Priorátus bejáratának átépítését. Az eredmény, a művész egyetlen építészeti alkotása, a káprázatos 18. századi kis tér lett, amely szinte egyedülálló római példája a rokokó városépítészeti megoldásoknak. A teret a máltai lovagok haditetteire utaló hadi trófeák és a Rezzonico-címerek díszítik, és ide nyílik a villa bejárati kapuja. A kis teret leginkább azért ismerik, mert a kapu kulcslyukán át a kert végében pontosan beleilleszkedik a keretbe a Szent Péter-bazilika kupolája. A tér mérete és kialakítása az armilustriumra utal, arra az ünnepre, amelyet októberben Mars tiszteletére tartottak, hogy megtisztítsák a római hadsereget, mielőtt téli szállásra vonul. A katonák a Circus Maximuson tartott szemle után körmenetben mentek fel az Aventinusra, hogy áldozatot mutassanak be az istennek.
Santa Maria del Priorato-templom
A villa eszmei középpontja a kertben álló Santa Maria del Priorato-templom, amelyet szintén Piranesi alakított át, és rendkívül elegáns stukkókkal díszített. A nagy gonddal és kifinomultsággal megvalósított ikonográfiai program mindenütt, a külső tértől a templomon át a kert díszítéséig ismétli a szimbolikus elemeket, például a kígyót, a hajót és a keresztet, valamint a Rend katonai múltjára utaló fegyvereket és hadi jelvényeket. A kis templom kívülről egy római templom építészeti mintáját idézi, a belső díszítés pedig a barokk és ellenreformációs fantáziát ötvözi a mindenhol jelen lévő klasszikus emlékekkel. Ilyen elsősorban Piranesi kenotáfiuma a jobb oldali második kápolnában: teljes alakos, togás ábrázolása rajzlapokat tart a kezében, és egy hermára támaszkodik, amelybe a rézmetsző szerszámait vésték, arca pedig halványan Cicerójára emlékeztet.
A Priorátus villáját nem szabad összetéveszteni a Villa Maltával, más néven Villa delle Rose-val a Pinción. Ez utóbbit a 16. században az Orsini család építtette a La Vignola nevű kis vidéki rezidencia helyén, nevét pedig Villa Maltára a Rend római képviselőjéről, Breteuil bailiról kapta, aki a 18. század közepén lakott benne. Frederic Leighton Villa Malta Rómában című festménye ezt a villát ábrázolja, az 1878-ban lebontott kis tornyával együtt.
A Tiberis-parti Emporium fölé magasodó helyen már a 10. században egy megerősített bencés kolostor állt. Később a templomosoké lett, majd megsemmisítésük után a johannita lovagoké, a mai Rend elődeié, akik itt rendezték be priorátusukat. Az épületben élt II. Alberico Crescenzi, Marozia fia is. Gyökeres felújításokat a priorok végeztek a 15. és a 17. század között.
A bejárati kapu kulcslyukán át tökéletes perspektívában látható a Szent Péter-bazilika kupolája.
Bejárat
1765-ben XIII. Kelemen unokaöccse, Rezzonico bíboros Piranesire bízta a Priorátus bejáratának átépítését. Az eredmény, a művész egyetlen építészeti alkotása, a káprázatos 18. századi kis tér lett, amely szinte egyedülálló római példája a rokokó városépítészeti megoldásoknak. A teret a máltai lovagok haditetteire utaló hadi trófeák és a Rezzonico-címerek díszítik, és ide nyílik a villa bejárati kapuja. A kis teret leginkább azért ismerik, mert a kapu kulcslyukán át a kert végében pontosan beleilleszkedik a keretbe a Szent Péter-bazilika kupolája. A tér mérete és kialakítása az armilustriumra utal, arra az ünnepre, amelyet októberben Mars tiszteletére tartottak, hogy megtisztítsák a római hadsereget, mielőtt téli szállásra vonul. A katonák a Circus Maximuson tartott szemle után körmenetben mentek fel az Aventinusra, hogy áldozatot mutassanak be az istennek.
Santa Maria del Priorato-templom
A villa eszmei középpontja a kertben álló Santa Maria del Priorato-templom, amelyet szintén Piranesi alakított át, és rendkívül elegáns stukkókkal díszített. A nagy gonddal és kifinomultsággal megvalósított ikonográfiai program mindenütt, a külső tértől a templomon át a kert díszítéséig ismétli a szimbolikus elemeket, például a kígyót, a hajót és a keresztet, valamint a Rend katonai múltjára utaló fegyvereket és hadi jelvényeket. A kis templom kívülről egy római templom építészeti mintáját idézi, a belső díszítés pedig a barokk és ellenreformációs fantáziát ötvözi a mindenhol jelen lévő klasszikus emlékekkel. Ilyen elsősorban Piranesi kenotáfiuma a jobb oldali második kápolnában: teljes alakos, togás ábrázolása rajzlapokat tart a kezében, és egy hermára támaszkodik, amelybe a rézmetsző szerszámait vésték, arca pedig halványan Cicerójára emlékeztet.
A Priorátus villáját nem szabad összetéveszteni a Villa Maltával, más néven Villa delle Rose-val a Pinción. Ez utóbbit a 16. században az Orsini család építtette a La Vignola nevű kis vidéki rezidencia helyén, nevét pedig Villa Maltára a Rend római képviselőjéről, Breteuil bailiról kapta, aki a 18. század közepén lakott benne. Frederic Leighton Villa Malta Rómában című festménye ezt a villát ábrázolja, az 1878-ban lebontott kis tornyával együtt.