Leírás
A park körülbelül 7500 m²-en terül el. A századfordulót követő első években eklektikus stílusban kialakított parkot rendkívül gazdag és különleges szobordísz teszi egyedivé. Szobrok és szökőkutak sora ez, amelyek a lombardiai Brignano d'Adda-i Villa Viscontiból származnak (a Visconti család kígyója, a biscione ma is felismerhető a Szatírok kútján és a Puttók kútján). A szobrok és szökőkutak visszatérő témája az erdei világ, Pán isten ábrázolásaihoz kapcsolódva, a sövényeket pedig még ma is a topiaria művészetével nyírják, vagyis tárgyak és állatok formájára. Különösen figyelemre méltó látnivalók: a nagy vasból készült madárház, ahol valaha pávák éltek; a Szatírok kútja, amelyen a biscione (a Visconti család címerállata) látható; a Diana és Endymion kútja, szoborcsoporttal díszített kút és kis tó; a Belvedere-kút, amely 1912-ben készült Enrico Gennari mérnök tervei alapján; a Casino Barberini, a villa főépülete, amely ma az Olasz Germanisztikai Intézet (Istituto Italiano di Studi Germanici) székhelye; az Esedra Arborea, egy igen látványos sarok, ahol a növénysövénybe zöld fülkéket alakítottak ki, bennük az év tizenkét hónapját ábrázoló szobrokkal; a Teknős-kút és a Csiga-kút; a négy főbűnt ábrázoló Szfinxek kútja, valamint a játékosabb, vidámabb Puttók kútja. A Casino Barberini mögött emelkedik a Montagnola; a babérokból álló kerítésen belül egy kisméretű kút áll, amelyet félköríves márványpad egészít ki. Végül a VIII. Orbán-féle falak tövében egy stukkóból és kovácsolt vasból készült kis templom áll.
Növényvilág
Igen érdekes a park növényvilága is, amely az olasz és mediterrán fajokat egyesíti az egzotikus fajok széles választékával: 122 ritka fafajt tartanak számon, ezek közül 58 Amerikából és Ázsiából származik, köztük legalább tíz különböző pálmafaj.
Történeti áttekintés
A római korban ez a kis park a nimfáknak szentelt szentély volt. A Villa Sciarra helye már a rómaiak idején is veteményesként és kertként működött; a terület első említései 1549-ből származnak, amikor egy bizonyos Massaruzi megvásárolta. A villa története kezdettől fogva különösen viharos volt, és soha nem maradt sokáig ugyanannál a tulajdonosnál. 1575-ben Innocenzo Malvasia püspök vásárolta meg. 1653-ban Antonio Barberini bíboros szerezte meg; unokaöccse, Carlo bíboros kibővítette, bérbe adta, eladta, majd néhány hónappal később visszavásárolta. 1710-ben a villát eladták Pietro Ottoboni bíborosnak, aki valóságos mezőgazdasági birtokká alakította, ahol gyümölcsfákat, zöldségeket, dísznövényeket és egzotikus növényeket termesztettek. 1749-ben Cornelia Costanza Barberini, Giulio Colonna di Sciarra felesége visszavásárolta. 1849-ben, a Római Köztársaság idején a Casino Barberini és a szomszédos Casino Malvasia súlyosan megrongálódott a Giuseppe Garibaldi vezette olasz és a francia csapatok közötti harcokban. A Barberinik eredeti formájában állították helyre a Casinót, de a birtokot végleg elvesztette II. Maffeo Sciarra a rosszul sikerült pénzügyi spekulációk miatt. A földet ezután telkekre osztották, a villa területének nagy részét pedig beépíthető övezetnek jelölték ki; megmenekült a Casino Barberini körüli kertek legmagasabb része, amelyet további tulajdonosváltások után 1902-ben George Wurts vásárolt meg. A villa mai arculata teljes egészében az utolsó tulajdonosok, George Wurts és felesége, Henrietta Tower átalakításainak eredménye. Henrietta 1930-ban, férje halálakor Benito Mussolininak ajándékozta a villát azzal a feltétellel, hogy közparkként működjön; Raffaele De Vico kisebb beavatkozásaival a kertet megnyitották, így csodálható meg ma is, annak ellenére, hogy díszítőelemeit kifosztották. A főépület, amely állami tulajdonban maradt, az Olasz Germanisztikai Intézetnek (Istituto Italiano di Studi Germanici) ad otthont.
Növényvilág
Igen érdekes a park növényvilága is, amely az olasz és mediterrán fajokat egyesíti az egzotikus fajok széles választékával: 122 ritka fafajt tartanak számon, ezek közül 58 Amerikából és Ázsiából származik, köztük legalább tíz különböző pálmafaj.
Történeti áttekintés
A római korban ez a kis park a nimfáknak szentelt szentély volt. A Villa Sciarra helye már a rómaiak idején is veteményesként és kertként működött; a terület első említései 1549-ből származnak, amikor egy bizonyos Massaruzi megvásárolta. A villa története kezdettől fogva különösen viharos volt, és soha nem maradt sokáig ugyanannál a tulajdonosnál. 1575-ben Innocenzo Malvasia püspök vásárolta meg. 1653-ban Antonio Barberini bíboros szerezte meg; unokaöccse, Carlo bíboros kibővítette, bérbe adta, eladta, majd néhány hónappal később visszavásárolta. 1710-ben a villát eladták Pietro Ottoboni bíborosnak, aki valóságos mezőgazdasági birtokká alakította, ahol gyümölcsfákat, zöldségeket, dísznövényeket és egzotikus növényeket termesztettek. 1749-ben Cornelia Costanza Barberini, Giulio Colonna di Sciarra felesége visszavásárolta. 1849-ben, a Római Köztársaság idején a Casino Barberini és a szomszédos Casino Malvasia súlyosan megrongálódott a Giuseppe Garibaldi vezette olasz és a francia csapatok közötti harcokban. A Barberinik eredeti formájában állították helyre a Casinót, de a birtokot végleg elvesztette II. Maffeo Sciarra a rosszul sikerült pénzügyi spekulációk miatt. A földet ezután telkekre osztották, a villa területének nagy részét pedig beépíthető övezetnek jelölték ki; megmenekült a Casino Barberini körüli kertek legmagasabb része, amelyet további tulajdonosváltások után 1902-ben George Wurts vásárolt meg. A villa mai arculata teljes egészében az utolsó tulajdonosok, George Wurts és felesége, Henrietta Tower átalakításainak eredménye. Henrietta 1930-ban, férje halálakor Benito Mussolininak ajándékozta a villát azzal a feltétellel, hogy közparkként működjön; Raffaele De Vico kisebb beavatkozásaival a kertet megnyitották, így csodálható meg ma is, annak ellenére, hogy díszítőelemeit kifosztották. A főépület, amely állami tulajdonban maradt, az Olasz Germanisztikai Intézetnek (Istituto Italiano di Studi Germanici) ad otthont.