Leírás
A francia megszállás idején (1808–1814) a napóleoni rendelkezést (az 1804-es saint-cloud-i ediktum) a pápai városban is kiterjesztették: eszerint a halottakat a lakott területeken kívül kellett eltemetni, hogy megelőzzék a járványok terjedését. A temető helyéül a Szent Lőrinc-bazilika a falakon kívül környékét jelölték ki, amely szintén a régi római Ciriaca-nekropoliszra épült. Valadier néhány munkálata után IX. Piusz pápa Virginio Vespignanira bízta a kivitelezést; ő itt is nyugszik, és ő építette meg a Quadriportico-t (négyszögletes árkádsort), a Santa Maria della Misericordia-templomot és a sírok felső részét, a Pincettót.
Később elkészült a háromboltíves monumentális bejárat is, amelyet négy hatalmas ülő szobor díszít (a Csend, a Szeretet, a Remény és az Elmélkedés). Gioacchino Ersoch építész tervei alapján létesültek a zsidók és a nem katolikusok temetkezési helyei, a boncolásokra szolgáló épület és a Kápolnák sétánya. A mai elrendezés a San Lorenzo negyedet 1943. július 19-én ért szövetséges bombázások utáni állapotot tükrözi; a támadás a temető egy részét és a közeli bazilikát is érintette.
A számos sírhelyet a klasszicizmus, a realizmus és a szimbolizmus ihlette szobrok jellemzik. Itt nyugszik többek között Ernesto Nathan, a város polgármestere 1907 és 1913 között; a római nyelvjárásban író költők, Pascarella, Trilussa és Belli; az építész Piacentini apa és fia, valamint Gaetano Koch; a festők közül Balla, Roesler-Franz és Maccari. Itt temették el Ettore Petrolini, Checco és Anita Durante, Aldo Fabrizi és Alberto Sordi színészeket, valamint Roberto Rossellini rendezőt is.
Dokumentációs központ
A Quadriportico bejárati helyiségeiben kapott helyet. Filmeket őriz a lávakőre égetett zománcból készült sírportrék régi technikájáról, fényképanyagot a sírkövekről és a kápolnákról, valamint videóanyagot a Verano történetéről és az 1943-as bombázásokról. Nyitva tart a San Lorenzo-i bombázás évfordulóján, 1943. július 19-én, a halottak napi megemlékezéskor és az európai történelmi temetők hetén.
Később elkészült a háromboltíves monumentális bejárat is, amelyet négy hatalmas ülő szobor díszít (a Csend, a Szeretet, a Remény és az Elmélkedés). Gioacchino Ersoch építész tervei alapján létesültek a zsidók és a nem katolikusok temetkezési helyei, a boncolásokra szolgáló épület és a Kápolnák sétánya. A mai elrendezés a San Lorenzo negyedet 1943. július 19-én ért szövetséges bombázások utáni állapotot tükrözi; a támadás a temető egy részét és a közeli bazilikát is érintette.
A számos sírhelyet a klasszicizmus, a realizmus és a szimbolizmus ihlette szobrok jellemzik. Itt nyugszik többek között Ernesto Nathan, a város polgármestere 1907 és 1913 között; a római nyelvjárásban író költők, Pascarella, Trilussa és Belli; az építész Piacentini apa és fia, valamint Gaetano Koch; a festők közül Balla, Roesler-Franz és Maccari. Itt temették el Ettore Petrolini, Checco és Anita Durante, Aldo Fabrizi és Alberto Sordi színészeket, valamint Roberto Rossellini rendezőt is.
Dokumentációs központ
A Quadriportico bejárati helyiségeiben kapott helyet. Filmeket őriz a lávakőre égetett zománcból készült sírportrék régi technikájáról, fényképanyagot a sírkövekről és a kápolnákról, valamint videóanyagot a Verano történetéről és az 1943-as bombázásokról. Nyitva tart a San Lorenzo-i bombázás évfordulóján, 1943. július 19-én, a halottak napi megemlékezéskor és az európai történelmi temetők hetén.