Leírás
1878-ban az olasz parlament úgy döntött, hogy nemzeti emlékművet állít a nemrég elhunyt uralkodónak, II. Viktor Emánuelnek.
Két nemzetközi pályázat kiírása után (1880-ban és 1882-ben) Giuseppe Sacconi terve nyert. A fiatal, marche-i születésű építész a klasszikus kor nagy szentélyeit vette mintának, és a teret színpadi látványként képzelte el, amely a császárkori Róma szívében az olasz Risorgimentót ünnepli.
Az emlékmű építészeti szerkezetét eszményi, felfelé ívelő útvonalnak szánták: a lépcsők és teraszok mentén, amelyeket különböző szoborcsoportok és a központi Haza oltára (Altare della Patria) domborművei díszítenek, egészen az oldalsó templomokig, onnan pedig a hatalmas oszlopcsarnokig jut el a látogató. Ezt bronz quadrigák koronázzák, amelyek a Haza egységét és a Szabadságot jelképezik.
Bár a munkálatok 1885-ben megkezdődtek, lassan haladtak, a tervet pedig folyamatosan módosították. Még az eredetileg tervezett építőanyagot, a travertínót is lecserélték a vakítóan fehér brescia botticino márványra.
1885 és 1910 között a Capitolium lábánál fekvő egész terület átalakult: lebontották a korábbi középkori és reneszánsz városnegyedeket. Hogy az emlékmű jobban látszódjon, a Palazzetto Veneziát és a Santa Rita-templomot is áthelyezték.
Sacconi 1905-ben bekövetkezett halála után a munkát Gaetano Koch, Manfredo Manfredi és Pio Piacentini építészek irányították.
1911. június 4-én, az olasz egység ötvenedik évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi kiállítás keretében III. Viktor Emánuel felavatta a hatalmas aranyozott bronz lovasszobrot. 1921-ben az Armando Brasini tervezte kriptában helyezték végső nyugalomra az Ismeretlen katonát.
1924 és 1927 között a Propileumokon elhelyezték Carlo Fontana Egység-quadrigáját és Paolo Bartolini Szabadság-quadrigáját. A munkálatok azonban csak 1935-ben tekinthetők befejezettnek.
Két nemzetközi pályázat kiírása után (1880-ban és 1882-ben) Giuseppe Sacconi terve nyert. A fiatal, marche-i születésű építész a klasszikus kor nagy szentélyeit vette mintának, és a teret színpadi látványként képzelte el, amely a császárkori Róma szívében az olasz Risorgimentót ünnepli.
Az emlékmű építészeti szerkezetét eszményi, felfelé ívelő útvonalnak szánták: a lépcsők és teraszok mentén, amelyeket különböző szoborcsoportok és a központi Haza oltára (Altare della Patria) domborművei díszítenek, egészen az oldalsó templomokig, onnan pedig a hatalmas oszlopcsarnokig jut el a látogató. Ezt bronz quadrigák koronázzák, amelyek a Haza egységét és a Szabadságot jelképezik.
Bár a munkálatok 1885-ben megkezdődtek, lassan haladtak, a tervet pedig folyamatosan módosították. Még az eredetileg tervezett építőanyagot, a travertínót is lecserélték a vakítóan fehér brescia botticino márványra.
1885 és 1910 között a Capitolium lábánál fekvő egész terület átalakult: lebontották a korábbi középkori és reneszánsz városnegyedeket. Hogy az emlékmű jobban látszódjon, a Palazzetto Veneziát és a Santa Rita-templomot is áthelyezték.
Sacconi 1905-ben bekövetkezett halála után a munkát Gaetano Koch, Manfredo Manfredi és Pio Piacentini építészek irányították.
1911. június 4-én, az olasz egység ötvenedik évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi kiállítás keretében III. Viktor Emánuel felavatta a hatalmas aranyozott bronz lovasszobrot. 1921-ben az Armando Brasini tervezte kriptában helyezték végső nyugalomra az Ismeretlen katonát.
1924 és 1927 között a Propileumokon elhelyezték Carlo Fontana Egység-quadrigáját és Paolo Bartolini Szabadság-quadrigáját. A munkálatok azonban csak 1935-ben tekinthetők befejezettnek.