Leírás
Róma egyik legjelentősebb obeliszkje. Oldalait I. Széthi fáraó és fia, II. Ramszesz parancsára díszítették.
Ez volt az első obeliszk, amelyet Egyiptomból Rómába szállítottak, és a művelet olyan grandiózus volt, hogy a szállításhoz használt hajót évekig kiállították Rómában. Kr. e. 10-ben a Circus Maximuson állították fel, Augustus egyiptomi hódításának emlékére.
A 4. században még állt, később azonban nagyjából ezer évre feledésbe merült. Csak a 16. században bukkantak rá néhány töredékére, de komoly kutatási és ásatási munkába csak V. Sixtus pápa idején kezdtek.
Miután kudarcot vallott az a kísérlet, hogy az obeliszket a Szent Pál-apátnak adják, hogy a bazilikáját díszítse, és meghiúsult az a terv is, hogy a Santa Croce in Gerusalemme templomot ékesítse, végül a Piazza del Popolo lett a célállomás.
Az obeliszk 1589-es újbóli felállítása itt a tér nagy jelentőségét hangsúlyozta: ez volt a város monumentális északi bejárata, nem sokkal azután, hogy V. Sixtus pápa bullában úgy rendelkezett, hogy a Santa Maria del Popolo-templom a „hét templom” egyike legyen, amelyet a zarándokoknak Rómában meg kellett látogatniuk. Ez a Szent Sebestyén-bazilika helyére lépett, amelyet túlságosan eldugottnak tartottak.
1589-ig a tér egyetlen dísze a XIII. Gergely pápa által építtetett kút volt. A századok során a tér többször átalakult, mai arculatát csak a 18. és a 19. század fordulóján nyerte el. Ennek megfelelően az obeliszk elhelyezése is változott: az talapzatát megemelték, lábához pedig egyiptomi stílusú oroszlános kutakat helyeztek.
Ma a térre délről befutó három utca, az úgynevezett „tridente” záróköve, az egész elrendezés pedig az obeliszkek egyik legpompásabb elhelyezése a világon.
Ez volt az első obeliszk, amelyet Egyiptomból Rómába szállítottak, és a művelet olyan grandiózus volt, hogy a szállításhoz használt hajót évekig kiállították Rómában. Kr. e. 10-ben a Circus Maximuson állították fel, Augustus egyiptomi hódításának emlékére.
A 4. században még állt, később azonban nagyjából ezer évre feledésbe merült. Csak a 16. században bukkantak rá néhány töredékére, de komoly kutatási és ásatási munkába csak V. Sixtus pápa idején kezdtek.
Miután kudarcot vallott az a kísérlet, hogy az obeliszket a Szent Pál-apátnak adják, hogy a bazilikáját díszítse, és meghiúsult az a terv is, hogy a Santa Croce in Gerusalemme templomot ékesítse, végül a Piazza del Popolo lett a célállomás.
Az obeliszk 1589-es újbóli felállítása itt a tér nagy jelentőségét hangsúlyozta: ez volt a város monumentális északi bejárata, nem sokkal azután, hogy V. Sixtus pápa bullában úgy rendelkezett, hogy a Santa Maria del Popolo-templom a „hét templom” egyike legyen, amelyet a zarándokoknak Rómában meg kellett látogatniuk. Ez a Szent Sebestyén-bazilika helyére lépett, amelyet túlságosan eldugottnak tartottak.
1589-ig a tér egyetlen dísze a XIII. Gergely pápa által építtetett kút volt. A századok során a tér többször átalakult, mai arculatát csak a 18. és a 19. század fordulóján nyerte el. Ennek megfelelően az obeliszk elhelyezése is változott: az talapzatát megemelték, lábához pedig egyiptomi stílusú oroszlános kutakat helyeztek.
Ma a térre délről befutó három utca, az úgynevezett „tridente” záróköve, az egész elrendezés pedig az obeliszkek egyik legpompásabb elhelyezése a világon.