Leírás
A Szent János-kapu közelében álló Porta Asinaria eredetileg egy kicsi, tornyok nélküli kapu volt, amelyen át az Aurelianus-falon keresztül a Via Asinarára lehetett kijutni, majd onnan tovább a Via Tuscolana felé.
A név az Asinius családtól eredhet, amelynek a környéken birtokai voltak, vagy talán onnan, hogy itt sok, árut szállító szamár (asino) haladt át.
Az 5. században Honorius császár (i. sz. 395–423) teljesen újjáépítette a kaput: kiszélesítette a travertinnel burkolt bejárati ívet, két oldalára pedig egy-egy félkör alakú tornyot emeltetett.
Belül egy második kaput és egy őrudvart is építettek. Ezen a kapun át vonult be Rómába 536-ban Belizár bizánci hadvezér, miközben a gótok a Porta Flaminián menekültek el, tíz évvel később pedig az osztrogótok királya, Totila.
A kapu IV. Piusz pápa idejéig (1559–1565) nyitva maradt, majd végleg lezárták, és a XIII. Gergely pápa által 1573-ban építtetett Szent János-kapu váltotta fel.
1951-ben Róma városa az évszázadokon át teljesen betemetett műemléket visszaállította eredeti kinézetére.
A név az Asinius családtól eredhet, amelynek a környéken birtokai voltak, vagy talán onnan, hogy itt sok, árut szállító szamár (asino) haladt át.
Az 5. században Honorius császár (i. sz. 395–423) teljesen újjáépítette a kaput: kiszélesítette a travertinnel burkolt bejárati ívet, két oldalára pedig egy-egy félkör alakú tornyot emeltetett.
Belül egy második kaput és egy őrudvart is építettek. Ezen a kapun át vonult be Rómába 536-ban Belizár bizánci hadvezér, miközben a gótok a Porta Flaminián menekültek el, tíz évvel később pedig az osztrogótok királya, Totila.
A kapu IV. Piusz pápa idejéig (1559–1565) nyitva maradt, majd végleg lezárták, és a XIII. Gergely pápa által 1573-ban építtetett Szent János-kapu váltotta fel.
1951-ben Róma városa az évszázadokon át teljesen betemetett műemléket visszaállította eredeti kinézetére.