Leírás
Néri Szent Fülöpnek, „Róma apostolának”, akit 1622-ben avattak szentté, története szorosan kötődik a Santa Maria in Vallicella-templomhoz. 1548-ban Néri Fülöp, akit a nép „Pippo buonónak” (jó Pippónak) hívott, megalapította a Zarándokok és Lábadozók Testvériségét (Confraternita dei Pellegrini e dei Convalescenti), hogy segítse a Rómába érkező rászoruló zarándokokat. XIII. Gergely pápa munkája elismeréseként neki ajándékozta a Santa Maria in Vallicella-templomot, amelyről már a XII. századtól vannak följegyzések (nevét a terep mélyedéséről kapta).
A templom újjáépítését (innen a Chiesa Nuova, vagyis Új templom név) 1575-ben a città di castellói Pietro Bartolini kezdte meg, majd 1583-ban id. Martino Longhi folytatta. A templomot 1599-ben szentelték fel, a homlokzat pedig a 17. század elejére készült el, az Il Gesù mintájára.
Az 1605-ben elkészült homlokzat két szintből áll, amelyeket korinthoszi pilaszterek tagolnak. Az alsó részen nyílik a középső kapu, amelyet oszlopok fognak közre, két oldalán pedig egy-egy kisebb kapu áll. A felső szint közepén oszlopok között korlátos ablak látható, fölötte íves timpanon. Két oldalán egy-egy fülkében Szent Jeromos és Nagy Szent Gergely szobra áll.
A háromhajós, boltozatos belső tér nagy központi teret alkot, amelyet egymással összeköttetésben álló kápolnák öveznek. A főhajó mennyezetén, a kupolában és az apszisban Pietro da Cortona freskói láthatók. Az oltárt Rubens remekműve, az „Angyalok a Madonna tiszteletére” (1608) díszíti, amely egy ősi, Szűzanyát a gyermek Jézussal ábrázoló képet takar; szintén Rubens munkája a két oldalsó festmény, amelyek Nagy Szent Gergelyt, Maurust és Papiast, valamint Szent Domitillát, Nereust és Achilleust ábrázolják (1608). A szentély bal oldalán áll a Néri Szent Fülöpnek szentelt kápolna, amely válogatott márvánnyal, féldrágakővel és gyöngyházzal gazdagon díszített.
Az 1629-ben épült sekrestyében további művek láthatók Pietro da Cortona, Alessandro Algardi, Guido Reni és Guercino alkotásai közül.
A templom újjáépítését (innen a Chiesa Nuova, vagyis Új templom név) 1575-ben a città di castellói Pietro Bartolini kezdte meg, majd 1583-ban id. Martino Longhi folytatta. A templomot 1599-ben szentelték fel, a homlokzat pedig a 17. század elejére készült el, az Il Gesù mintájára.
Az 1605-ben elkészült homlokzat két szintből áll, amelyeket korinthoszi pilaszterek tagolnak. Az alsó részen nyílik a középső kapu, amelyet oszlopok fognak közre, két oldalán pedig egy-egy kisebb kapu áll. A felső szint közepén oszlopok között korlátos ablak látható, fölötte íves timpanon. Két oldalán egy-egy fülkében Szent Jeromos és Nagy Szent Gergely szobra áll.
A háromhajós, boltozatos belső tér nagy központi teret alkot, amelyet egymással összeköttetésben álló kápolnák öveznek. A főhajó mennyezetén, a kupolában és az apszisban Pietro da Cortona freskói láthatók. Az oltárt Rubens remekműve, az „Angyalok a Madonna tiszteletére” (1608) díszíti, amely egy ősi, Szűzanyát a gyermek Jézussal ábrázoló képet takar; szintén Rubens munkája a két oldalsó festmény, amelyek Nagy Szent Gergelyt, Maurust és Papiast, valamint Szent Domitillát, Nereust és Achilleust ábrázolják (1608). A szentély bal oldalán áll a Néri Szent Fülöpnek szentelt kápolna, amely válogatott márvánnyal, féldrágakővel és gyöngyházzal gazdagon díszített.
Az 1629-ben épült sekrestyében további művek láthatók Pietro da Cortona, Alessandro Algardi, Guido Reni és Guercino alkotásai közül.